A tegnapi nap furcsán kezdődött,ezért is nem írtam semmit végül. Nagyon fáradtan ébredtem, az idő sem volt valami szép, semmihez nem volt kedvem.

A gyerekkel már egy hete vívjuk a magunk kis csatáját, mert elkezdte bontogatni a szárnyacskáit, és ehhez az akaratosság is hozzá tartozik. Ez nem is lenne baj, ha ki lehetne belőle zökkenteni, de az ritkán sikerül. Nagyon leszívja az energiáimat az, hogy bebizonyítsam, felesleges az ilyen szintű akaratoskodás, mert amúgy is megkap mindent, amit szeretne normális határokon belül. Nála az egész így néz ki: Megfeszíti magát, összeszorítja a kis kezeit és elkezd morogni. Lehet, hogy nem tudja, hogy nem kiskutya? :-)

Ezt kb. 10-15 percenként csinálja egész nap, mindegy, hogy hol vagyunk. Beleléptünk az első mini dackorszakba, és nehezebben viselem, mint gondoltam. Az én aranyos pici fiam, aki mindig nagyon boldog és nevetős volt, most átment egy morgó mackóba, aki azt sem tudja mit akar, de azt nagyon el akarja érni!

Beszélgettünk Párommal, hogy azért ezt nem kéne annyiban hagyni. Persze nem tudja szavakkal kifejezni önmagát, jeleznie kell valahogy, ha nem tetszik valami, de hogy ütre-püffre ezzel szórakozik, az nem ok. Megmagyarázni még nem lehet, hogy ez a viselkedés nem mindig célravezető, kiabálni nem fogunk vele, mert értelmetlen, ha abajgatjuk akkor pedig csak adjuk alá a lovat. 

Végül három módszer vált be: ha elkezdi a hisztikét, akkor vagy utánozzuk benne, vagy nevetünk rajta, vagy egyszerűen nem veszünk tudomást a történtekről. Utóbbi nem szokta annyira érdekelni, de a másik kettőn általában ledöbben. Tegnap a pelenkázón történt meg az az eset, hogy éppen pelust cseréltünk, amikor Apa hazaért. Amint meglátta a gyerek, már ugrált, hogy ő Apához akar menni, és amikor Apja visszatette a pelenkázóra, hogy kerüljön rá pelus, mielőtt pisiben úsznának mind a ketten, a gyerek kiverte a magas C-t. Potyogó könnyekkel és liluló fejjel kezdett el hisztizni. Mi álltunk felette, és egyszerre elkezdtük utánozni. Ezen Barnus annyira meglepődött, hogy csak nézett ránk kikerekedett szemekkel, és azt is elfelejtette, hogy az előző pillanatban miért is balhézott. Szóval célravezető a válaszreakció, csak nem tudom, hogy meddig. Nagyon várom már, hogy tudjon beszélni, és el lehessen neki majd magyarázni az ilyen dolgokat. Addig is marad a szülői taktikázgatás!

Találtam egy könyvet, szerintem meg fogom venni, mert nagyon kíváncsi vagyok rá, és nem is drága:

http://www.goodnews.hu/product_info.php?products_id=862&osCsid=f577f2d680b71d60557741bc36a18291

Kellemes hétvégét kívánok mindenkinek!