Buckafalva

 Most azt mondom, hogy soha többet nem vetemedem ekkora hülyeségre, de tudom, hogy jövőre ugyanígy belevágok a házi szaloncukrok elkészítésébe.

A marcipános második nekifutásra nagyon jól sikerült. Fényképet nem csináltam egyik fázisról sem, mert szeretnék minél hamarabb végezni velük.

A kókuszos kicsit megviccelt, de a kreativitásomnak köszönhetően megmentettem a helyzetet. Az történt ugyanis, hogy megcsináltam a masszát, ahogy írva vagyon, de amikor eljutottam a formázásig, szétmállott a kezemben a golyócska. Na, mondom, ebből nem lesz semmi, de mit csináljak négy adag kókusszal? Nem rakhatok bele még porcukrot, mert akkor ehetetlenül édes lesz az egész, így végül úgy döntöttem, hogy nem köré kerül a csoki, hanem közé. Összeforgattam a megolvasztott csokival a kókuszmasszát, és már készen is van. Szuper. Ja, és végül mégiscsak be lettek csomagolva, mert bonbon formában nem fértek volna el a hűtőben, kamra hiányában pedig máshol nincs hideg. Ezek a szaloncukrok pedig nem tartalmaznak semmilyen adalékanyagot, így nem maradnak meg a szoba melegében több napig. A csomagolást alufóliával oldottam meg, mert az könnyen formázható, és nem kell cérnával lekötni a végeit. 

Aztán nagy nehezen rászántam magam a főzős szaloncukorra, de félelmeim beigazolódtak.

A recept nem tartalmaz részletes információkat a massza elkészítéséről (kis láng, nagy láng, idő, stb...), és mivel én még ilyet soha nem csináltam, nagyon féltem, hogy mi lesz belőle. Aztán csak nekikezdtem. Elkezdtem kis lángon felforralni a cukros vizet, és vártam, hogy átlátszó és hólyagos legyen. Először átlátszó lett, de híg volt még, aztán kifehéredett, de nem volt hólyagos, míg végül elforrt az összes víz, és ismét sima cukor lett az egész. Gondoltam, teszek még egy próbát, és öntöttem hozzá még egy kis vizet. Így már sűrű is volt, gondoltam, jó lesz. Belekevertem a vaniliát, és kiöntöttem egy tálba. Kenhető sem lett, rögtön megszilárdult, az illata viszont nagyon finom. Nagy a valószínűsége, hogy nem sikerült, de még nem vágtam fel. Szerintem fel fogom hívni a cukrász ismerősömet, és megkérdezem tőle, hogy is kell ezt csinálni. Minden esetre (mivel nem szeretném, hogy a többi alapanyag a kukában kössön ki) a mogyorós masszát már megcsináltam a "nem főzős" eljárással, és fincsi lett. A diós is így fog elkészülni, de a vaniliásat máshogy nem tudom elkészíteni. Szóval így állok most. Ha van valaki, aki megcsinálta már a főzős szaloncukrot, és pozitívabban az élményei, kérem segítsen!