Szerencsére nem valami nyavalyával....

Egészen más történt Buckafalvi Urasággal.

Azt ugyan tudtuk, hogy a benzinszag előbb vagy utóbb, de rabul fogja ejteni kicsi fiunk szívét, de hogy ilyen hamar..... :-)

Igaz, sejthető volt, hiszen már egy hónapos korában jelen volt az egyik versenyen, ahol még egy baromi hangos motor hangjára sem ébredt fel (gondoltam, hogy megszokta a pocakomban a motor brummogását).

Már alig vártuk, hogy idén legyen, és Ő pedig elég nagy ahhoz, hogy fel tudjuk pakolni a motorra egy kicsit. Előbb csak az udvarban próbáltuk ráültetni, később már jött velem "traktorozni", amit nagyon élvezett, folyton vigyorgott, és utánozta a hangját. Aztán amikor leállítottuk a motort, elkezdett mocorogni, és lökdöste, hogy: "Brum-brum".

Tegnap pedig eljött a pillanat, hogy mentünk egy kicsit az oldalkocsissal. Azt látnotok kellett volna. Vigyor az arcon, profin kapaszkodva mentünk, miközben a gyerek vagy azt mondta, hogy brum-brum, vagy hogy "jejejejejejeje.

Ha rajta múlott volna, még mindig Agárdon mennénk körbe-körbe a kempingben, de sajnos le kellett szállnunk. Nem szereti, ha leáll a motor. (Mi sem!)

A tegnapi nap nagy élmény volt a számára, és nagyon jól érezte magát. Ott volt Nagyi és Nagypapi, akik mellől nehéz volt elrángatni, és még kb. 150 másik motoros, akiktől egy kis oldódás után már egyáltalán nem tartott. Sőt! Még interjút is adott kamerába. Ha megkapjuk, ígérem, felteszem.

Ismét nagyon büszkék voltunk rá, hogy ilyen laza, vagány és boldog a gyerekünk!