Buckafalva

  Csodálkozva tekintek az élet eme csodájára. A néhány hónappal ezelőtt még öntudatlanul heverésző gyermekemnek mostanra 6 foga van. Ilyenkor anyai szívem büszkeséggel telik meg, hiszen a fiam egyre jobban fejlődik. Tudom, hogy ez a természetes, mégis, megélni a folyamatot csodálatos dolog.

Nem is sejtettük, mi zajlik. A rossz alvást, a hisztiket betudtuk az időjárásnak, és annak, hogy minden áron menni akar a gyerek, és ezt igen nyomatékosan adja a tudtunkra. Nem volt erős nyáladzás, sem hasmenés, sem rossz evés. Az ég világon semmi nem utalt a güzük újabb támadására. Hozzáteszem szerencsére, mert az előző kettővel igencsak megszenvedtünk. Tegnap előtt volt egy jel csupán, ami nem volt egyértelmű. A gyerek szája körül apró pici pöttyök jelentek meg. Amikor utánanéztem, azt olvastam, hogy nem vészes, lehet a cumitól, a citrusféléktől, és a nyáltól, ha fogzik. De hiszen ez a gyerek nem is fogzik! Biztos a narancs és a mandarin a hibás. Nem az volt. A tegnap elég kegyetlen volt, szinte mindenre hiszti volt a válasz, de azt is betudtam annak, hogy rossz az idő, és ők erre elég érzékenyen reagálnak. Amikor az apjával beszéltem telefonon, ő kérdezte, hogy: "Nem jön a foga?" Nem tudom, mondtam, de amikor a délutáni 2 órás alvása helyett fél óra múlva felébredt, elgondolkodtam. A probléma csak az volt, hogy oké, hogy ilyenkor kenjünk be neki dentinoxot, de hova is? Aztán amikor kivettem, és az ablaknál betekintettem a szájában, nagy meglepetés fogadott. A felső két fog mellett ott sorakozott a másik kettő kibújva. Se láz, se semmi nem kísérte eljövetelét. Fura, de jó így! Remélem a többi is ilyen szép csendben bújik majd elő.

Minden esetre tegnap elég szar anyának éreztem magam, hogy nem vettem észre, pedig már mossuk is a meglévőket, mégsem tűnt fel. Aztán rájöttem, hogy ez nem óriási probléma, így alakult és kész!