A lehető legjobb vége lett a bölcsi mizériának. 

A gyerek felvételt nyert, szeptembertől kezdődik a beszoktatási időszak, és már én sem félek annyira.....

Szeretném elmesélni Nektek, hogy miért nyugodtam meg teljes mértékig gyermekem intézményesítését illetően. 

Azzal kezdeném, hogy addig nem kezdtem el intézkedni meló ügyben, amíg be nem mentünk a bölcsödébe. Hiába egyetlen lehetőség, hiába sarokba szorított helyzet, nem számít semmi más, minthogy a bölcsöde, ahol a gyermekem szeptembertől az egész napját tölteni fogja, szimpatikus legyen elsősorban Bébinek, másodsorban pedig nekünk, szülőknek. 

Így hát telefonálgatás helyett fogtuk magunkat és ellátogattunk abba a Családi napközibe, ahol van még hely a csemetének. 5 percnyi sétára van tőlünk, ez már pozitív volt, hiszen nemsokára ébreszteni kell majd a gyereket, hogy időben elkészülhessünk és elindulhassunk, és én is időbe beérhessek a munkahelyemre, ami számomra egy borzasztó dolog, hogy én, mint anya, ébresztgetni fogom a másfél éves porontyomat, és Ő majd nyűgös és álmos lesz. :-(

Bementünk. Négy gondozónő, mind fiatalok, lelkesek és nagyon aranyosak. Kb. 8 csemete, akik nagyon édesek és nyugodtak voltak. Éppen játszottak, de amint megérkeztünk, érdeklődve jöttek megszemlélni az "új" gyereket. A bölcsöde vezetője kézen fogta a kisfiam, bemutatta a gyerekeknek, körbevezette a szobákon, és hagyta, hogy ara menjen, amerre csak akar. Közben mi beszélgettünk, nekem is megmutatott mindent a mellékhelységtől a konyháig, és én éreztem, hogy kezdek egyre jobban megnyugodni. Nagyon jó érzés volt, hogy ilyen szuper helyre kerül a gyerek, ahol tudom, hogy nem fogják majd "elrontani", oda fognak rá figyelni, és jól fogja magát érezni. Ezt láttam a gyerek arcán is, amíg ott voltunk, és ettől hihetetlenül boldog voltam. 

Átbeszéltük a teendőket, megígértem, hogy még a héten meg fogok jelenni a munkáltatói igazolással, amit sikerült is kiharcolnom azóta.

Pár nappal később már hármasban mentünk be leadni a szükséges papírokat, mert fontosnak éreztem, hogy Apa is lássa, hova kerül majd a gyereke. 

Amikor megérkeztünk, a gyerek úgy szaladt befelé, mintha mindig is ismerte volna ezt a helyet. Egyáltalán nem félt, nem bújt, nem ódzkodott semmitől, csak ment, és mutatta az Apjának, miféle csodák találhatóak itt. 

Apának is körbemutatták a termeket, és hazafelé egy fagyizás közben megtárgyaltuk, hogy hatalmas mákunk van, hogy ebből a kényszerhelyzetből a legjobb dolog sült ki. 

Kíváncsian várom a szeptembert, de felkészítettek a bölcsiben, hogy nagy a valószínűsége annak, hogy a gyerek könnyebben fogja megszokni az új helyzetet, mint én.

Remélem, hogy nem lesz gond a beszoktatással, és valóban hamar megszereti majd az új élethelyzetet, mert nekem csak az a fontos, hogy Ő jól érezze ott magát, és akkor nekem is sokkal könnyebb lesz.

Ha szívesen megosztanátok velünk bölcsivel, vagy óvodával kapcsolatos élményeiteket, akkor írd meg nekünk a buckafalva@gmail.com email címre!