Hétvége vidéken… Nem kell hallgatni az ablakunk alatt megálló buszokat, a részeg bácsik danászását a szemközti padon… Nincs koszos, büdös BKV. Nincs rohanás. Cserébe, ahogy leszállunk a vonatról, érezhetően tisztább a levegő, a háttérzaj alaptartozéka a madárcsicsergés, és az egész városban érződik a növények zöld illata. Már a kocsiban hazafelé az állomásról érződik, hogy a lemenő nap is másként süt ránk. Hazaérve Vanda húgom berohan a házba (lányos szemérem a Párommal szemben), majd fél óra múlva a függöny mögül kikukucskálva már kokettál velünk. Közben túl vagyunk a beszámolón, hogy mi történt velünk a nagy Pesten. Ha éppen a fűnyírós időszakra érünk haza, akkor valaki néha áttol egy taliga füvet a szomszéd Sanyi bácsiékhoz, cserébe kap házipálinkát, vagy kopasztott csirkét, vagy legközelebb majd ő nyírja le a füvet előttünk is.
Az utcán szinte mindig van kint valaki, ha más nem a Sanyi bácsi hites neje, Marika néni, aki vagy a libákat terelgeti, vagy a kóbor kutyát zavarja el mindenféle ijedelem nélkül, vagy kapál, vagy meggyet szed. A lényeg, hogy ha a Szérűskert utca koronázott királynője – jelesen Vanda – úgy dönt, hogy neki kedve szottyan biciklizni, akkor nyugodtan kiengedhetjük az utcára, ahol óránként megfordul egy autó, viszont annál több esély van rá, hogy befusson Bianka, vagy Kitti, vagy a Dórika. Nem ritka, hogy valamelyik szomszédból szedjünk össze szutykosan. Bár ez a legkevesebb a lelki nyugalmunkért, hogy a kölök jól van, maximum lesz egy bibi a térdén, vagy összeveszik a barátnőjével azon, hogy ki üljön elöl a hintán, uram bocsá’ cserélnek-e bicajt vagy sem.
A vidék romantikája és (azért ismerjük el) hátránya: valaki mindig figyel. Ami jó, ha éppen jön a vízóra leolvasó, vagy ki akarjuk engedni a gyereket játszani, vagy van aki etesse a kutyákat amíg mi nyaralunk. Vagy jaj elfogyott a tojás átszaladok a Marikáékhoz. Akkor is jó, ha tíz perc alatt össznépi utcabált szeretnénk rendezni (kedvenc kép: a férfiak a beszaladnak egy kis kontyalávalóért, meg persze kísérő sörért, a nők meg kerítenek valahonnan 2 padot és leülnek pletyizni, és persze a gyerekek visonganak, szaladgálnak, nyúzzák azt, akitől a legnagyobb valószínűséggel kólát kapnak).Viszont néha fárasztó is, hogy lépten nyomon bele lehet botlani valakibe. Hogy a tizedik szembe jövő embernek is el kell mondanod, hogy mi van veled (sok választásod nincs, hogy válaszolsz-e vagy sem, mert addig nem nagyon engednek, amíg ki nem derítik, hogy öreganyád epeköve is rendben van-e már).
Vidéken más gyereknek lenni. Az ottani gyermekkor szerves része a disznóvágás, az utcán bandázás, a tehénszar kerülgetés, a bodzaszedés, a békakuruttyolás, a befőtt elrakás. Amíg Vanda kicsi volt, és egy pillanatra félrenéztünk, simán megkóstolta a döglött szárazbékát (semmi baja nem lett tőle, bezzeg a bölcsiből rögtön szájpenésszel jött haza). Tudjuk, hogyha nyáron este hajtják be a teheneket a mögöttünk lévő rétről, akkor fél nyolc van. Összehasonlíthatatlan az ottani élet és hangulat Pesttel.
Ha majd egyszer mi is összehozunk egy királyt vagy királynőt, mindenképpen el fog nyaranta tölteni ott minimum két hetet. Mondjuk azt nem tudom, hogy ezt hogyan adom elő anyámnak… Tekintve, hogy bőven benne van a gyerekezésben,közölte, hogy olyat ne vigyek mint a Vanda, mert az utca közelébe nem enged…Hmm… Majd megenyhül. :D Nem lesz az a „Jaaaaaj hát itt van nálam a kisunokám körberohanok vele a szomszédságban, hogy büszkélkedjek!” nagyi. Ami nyilván nem azt jelenti, hogy szeretni nem fogja, de nála nem fog működni az „Úgy ugráltatom a nagyit, ahogy akarom” magatartás.
Szóval mindenképpen szeretném, hogy megtapasztalja azt az életet is a gyerkőc, és belekóstoljon az ottani gondtalan gyereklétbe. Tudnia kell, hogy milyen a friss töpörtyű, hogy milyen az igazi bográcsos pörkölt, hogy milyen az igazi kovászos uborka. És nem utolsó sorban milyen reggel kutyaugatásra, libagágogásra és Sanyi bácsi favágására ébredni reggel fél hatkor. J
