Amikor még kicsi volt Buckafalvi, teljesen rápörögtem a gyereknevelésről és gondozásról szóló fórumokra, könyvekre és újságokra, hogy minél több "tudás" legyen a birtokomban, mire megszületik. Úgy gondoltam akkor, hogy így fel tudok majd jó előre készülni a váratlan helyzetekre. Persze, azért elég sokat lehet tanulni, de meg kell szűrni rendesen, és itt is érvényesül a minden gyerek más elve. Egy egyszerű példa erre, hogy van olyan gyerek, akinek egy láznál a szirupok tökéletesen segítenek, és van olyan is, hogy szart sem ér.
Nem véletlenül szoktam hangsúlyozni, hogy amit ide leírok, azok az én tapasztalataim, felesleges általánosítani.
Végül rájöttem, hogy amióta maximálisan értem gyermekem jelzéseit, azóta elegendő az ösztöneimre hagyatkozni, és csak néhány dolog van, aminek utána kell járni. Így elkerülöm a felesleges kísérletezéseket és a parát is.
Nem veszek babás magazinokat, mert tele vannak reklámmal, elég drágák és kevés fontos információt tartalmaznak. Azonban a minap kezembe került egy ilyen, mert kaptam az egyik áruházban. Gondoltam, hogy egy kávé mellett átnézem, olvasgatok egy kicsit.
Volt benne egy cikk az alábbi címmel: A pelenkázás 6 pontja
Elolvastam! Bár ne tettem volna. Igaz, nem volt felháborító, de nagyot röhögtem azon, hogy ezt a cikket valószínűleg nem egy gyakorlott anyuka írta. Elméletben tökéletesen igaza van, viszont van egy pont, ami az én tapasztalataim szerint kivitelezhetetlen bizonyos helyzetben.
56. pontig leírja, hogy mit hogyan csináljunk, amikor átpelenkázunk egy gyereket, és akkor jön az, hogy amikor megtisztítottuk a bébi popsiját, és ráadnánk a tiszta pelust, mindig mossuk meg a kezünket, és csak tiszta kézzel nyúljunk a tiszta pelushoz, krémhez.
Kérdem én az írótól, hogy ezt mégis hogy gondolta?
Az már csak természetes, hogy kezet mosunk, mielőtt átpelenkáznánk a kicsit, de hogy hagyod ott csupaszon a pelenkázóasztalon, vagy bárhol máshol addig, amíg te elmész kezet mosni?
Mert általában nem a földön pelenkáz az ember, és nem jellemző az sem, hogy többen lennétek otthon folyamatosan, hogy amíg az egyik kezet mos, a másik felügyel a gyerekre. Valószínűleg az író nem vette számításba, hogy azt a gyereket is pelenkázni kell, amelyik nem tétlenül fekszik a pelenkázásra kijelölt helyen. És igazából még a mozdulatlan gyereket sem hagytam ilyen helyen egyedül soha.
Szóval gyakorlatban ez nem igazán állja meg a helyét.
Én mindig is mondtam, hogy egy anyának polipkarokat kellene növesztenie, miután megszülte csemetéjét, mert akkor semmi gond nem lenne, de amíg ez nem így van....
