Buckafalva

  Mostanában nem nagyon kap el az ihlet, hogy írjak, de szerencsére senki nem kötelez rá, és ez így is van jól. Lassan kezdek leszokni arról, hogy a saját főnökömet játsszam itthon, és szabályokat állítsak fel magamnak a mindennapjaimban. Rájöttem, hogy azért, mert hiányzik a munka és a vele járó kötelezettségek-jó esetben elismerések-még nem kell lelkileg frusztráltatnom magam. Minden nap írok egy listát az aznapi teendőimről, amiket eddig igyekeztem szigorúan betartatni magammal, de most már legalább azt megengedem, hogy a körülmények formálják és változtassák a tervem. Eddig mindig ideges voltam, ha valamit nem sikerült elvégeznem, most nem érdekel már annyira.

A bevezető után írok arról, hogyan is alakult ki a napi rutinunk a gyerkőccel.

Az első időszakban marha könnyű dolga van az embernek, hiszen a gyerek napja abból áll, hogy eszik és alszik. Nálunk a bébi képes volt 3-4 órákat aludni egyhuzamban, ami alatt én lazán elvégeztem az itthoni teendőket. Másfél hónapos korára már az éjszakákat is átaludta rendesen, így nem volt okom panaszra. Az elejétől fogva meg volt a fürdetés pontos ideje, amitől a mai napig csak különleges esetekben térünk el. Pl: óraátállítás, amit úgy tudtunk megoldani, hogy a gyereket este 9 után tettük le aludni, és így másnaptól már a megszokott ütemben ébredt. Naponta 5ször eszik, és evett mindig is a sok alvás miatt, ezzel sem volt soha gond. Azóta annyi változott, hogy nem ugyanannyi idő telik el egész nap az étkezések között. Mi tartjuk a kajaidőt, de nem divatból, vagy mert egy könyv azt írta, hanem mert a gyerek tudja, hogy fog kapni enni, és ezért nem jelzi, hogy most már aztán éhes. Az alvással sincs semmi gond, mert napközben alszik összesen 3-4 órát attól függően, hogy mikor ébred. Az ébredése változó. A gyerek eléggé front érzékeny, és ha változik az időjárás, akkor képes 6 előtt kelni, de inkább a fél 7-7 óra a megszokott. Akkor eszik tápszert, elbúcsúzunk Apától, játszunk, meg bulizunk, de 8 körül általában újra elájul, és minimum fél, maximum 2 órát alszik. Addig én mosok, főzök, takarítok. Ezután szoktunk tízóraizni (gyümölcsöt), majd jöhet a nagy játék labdázással, mondókázással, új dolgok tanítgatásával. Mire jön az ebéd (főzelék), addigra már dörzsölgetni szokta a szemét, és nem sokkal ebéd után ismételten alszik általában másfél órát. Akkor én is le szoktam feküdni vele, ha nagyon fáradt vagyok, vagy nincs semmi dolgom, de előfordul, hogy olvasok, festek, keresztrejtvényt fejtek, mert az esik akkor jól. Amikor felébred, kimegyünk sétálni, ilyenkor megyünk közértbe, ha kell valami, vagy meglátogatjuk az alattvalóit a környéken, akik szerelmesek a gyerekembe. J

Hazaérve uzsonna (tejpép, joghurt, puding, gyümölcs, krémtúró vagy túró rudi), és aztán egy kis szabad foglalkozás. Ilyenkor hagyom a bébit egyedül játszani, és el is szokott lenni egyedül kb. fél órát. Aztán Apa hazaér, átveszi, bohóckodnak, játszanak, és jön a fürdetés.

Ez a sztenderd napirendünk. Kialakult nálam is egy jól bevált séma, miszerint hétfőn elvégzem a mosást, ügyintézést, kedden vasalok, főzök, porszívózom, szerdán nem nagyon csinálok semmit, csütörtökön megyünk valamerre, pénteken pedig előkészülök a hétvégére, és elvégzem a maradék feladatot, hogy amíg itthon van velünk a Párom, ne keljen a háztartással nagyon törődni, inkább élvezzük együtt a hétvégét. A gyerek egy időben rákezdett arra, hogy nem nagyon akart aludni, de ezt megoldottam azzal, hogy ebéd után letettem a kiságyba, és miután kifáradt, elaludt magától. Ezt a rendszert azért is tartom fontosnak, mert később is aludnia kell majd a bölcsiben, oviban, és nem baj, ha addigra ez már természetes lesz a számára. Ráadásul nincs rosszabb egy túlfáradt gyereknél, amikor minden rossz, kényelmetlen, nem tudja, hogy mit is akar, meg nem is akar semmit, csak ásít és hisztizik.

Jelenleg elégedett vagyok a kialakult helyzettel, mert így magamra is jut egy kis idő, és Barnus sem szenved hiányt semmiben.