Babakocsi, hordozókendő, kenguru.... Megint csak ott kezdeném, hogy a szülő abból indul ki a gyerekkel kapcsolatos dolgok vásárlásánál, hogy a gyereknek a legjobb, legkényelmesebb és legbiztonságosabb legyen. Babakocsi: Nálunk a babakocsi kiválasztása eléggé hosszadalmas folyamat volt. Első lépésben utánanéztem, hogy milyen is a felhozatal. Rengeteg márka, típus, iker, testvér, kombó, stb... babakocsik vannak. Áruk 20ezer forinttól a csillagos égig terjed. No, de biztosan az-e a legjobb, amelyik a legdrágább. Figyelembe kellett vennünk, hogy a megvásárolandó babakocsi: 1. Elég masszív és strapabíró legyen ahhoz, hogy minimum két gyereket is kiszolgáljon 2. Ne legyen túl alacsony, mert a budapesti szmogban sétáltatás miatt még az az 3. Legyen több fokozatban állítható a háttámlája, hogyha már ülni fog a kocsiban és elalszik, le tudjam tenni vízszintesbe (személy szerint nekem nagyon nem tetszik, amikor azt látom, hogy a gyerek ülve alszik a kocsiban, és a nyaka valami lehetetlen pozícióban van, szerintem ez nem kényelmes és nem is túl egészséges) 4. Legyen kupolája, ha fúj a szél, esik az eső, vagy nagyon süt a nap, jobban védve legyen a kis buksija 5. Legyen bevásárló hálója (ez mindig jól jön, ha csak egy-két dolgot kell venni a közértben, bár volt, amikor elnyelt több kg árut is, kivéve a pelenkát, mert az nem fért el benne) 6. Össze lehessen csukni rendesen 7. Legyen hozzá lábzsák a hűvösebb időkre 8. Aránylag könnyű legyen (ezek a minden az egyben babakocsik, amelyiken cserélgetni lehet a hordozót, mózeskosarat és a sportülést, nagyon nehezek, aki tömeg közlekedik, annak nem ajánlatos) 9. Legyen hozzá hordozó, hogy azt ne kelljen külön venni a kocsiba 10. Bolygósítható és lefékezhetőek legyenek a kerekei, minimum elől Sokáig néztem a fentiek alapján a megfelelő babakocsit, és már ott tartottam, hogy igencsak a zsebünkbe kell majd nyúlni, ha jót akarunk kifogni, mígnem elmentünk babalátogatóba az egyik veterános ismerősünkhöz, akinek volt egy babakocsija feleslegbe, mert beleszeretett egy másikba két héttel a gyerkőc születése után. Így került hozzánk baráti áron az összes feltételnek megfelelő kis csoda, amit azóta is imádok, csak már eljutottunk odáig, hogy alig bírom feltenni a buszra, villamosra, mert gyerekkel, táskával együtt már több, mint 20kg, és akkor még nem vettünk semmit. Szóval hamarosan elérkezik a sportbabakocsi vásárlásának az ideje, de már azt is több hete nézegetem, és nehéz a választás. Sportbabakocsi: Feltételei nálam a következők: 1. Legyen új, mert ennek is ki kell szolgálnia a következő gyerekünket, esetleg más gyerekét is 2. Legyen esernyőre csukható (akkor mindenhova el tudjuk könnyedén vinni, és még a bevásárló kosár is ráakasztható) 3. Legyen marha könnyű, max. 3- 4. Bolygósított kerekek, legyen lefékezhető 5. Ez is legyen aránylag magas a szmog miatt 6. Legyen kupolája a fent említett okok miatt 7. Legyen lábtartója 8. Legyen egy kis bevásárló hálója 9. Több fokozatban lehessen állítani a háttámlát, lehetőleg vízszintesig Az ár itt sem mindegy. Ezek a babakocsik már jóval olcsóbbak, ki lehet fogni akciósan akár 11-15ezer forintért is. A legolcsóbbat és legegyszerűbbet eddig 6ezerért láttam, de az nem tud semmit. Viszont a sportbabakocsira nálunk mindenképp szükség van, mert állandóan megyünk valahova. Kenguru: A kengurut nem vettük meg a gyerek születése előtt, de azokat is sokáig nézegettem. Voltak fenntartásaim ez ügyben, de hasznosnak éreztem. Mivel sok alacsony és közép árban létező kenguru nem győzött meg arról, hogy biztonságos, kényelmesen van benne a gyerek, nem teszi tönkre a kialakulóban lévő gerincét, csípőjét, és a miénket sem, így ortopédiai ajánlás alapján választottam egy kengurut, amit újszülött kortól lehet használni, és 15kg-ig jó. Három pozícióban tehető bele gyerek kortól függően, és nem mellesleg a szülő hátát és derekát is normálisan megtámasztja. Találtam az eredeti árához képest jóval olcsóbban egyet, amit gyorsan meg is vettünk. Igen ám, de a gyerek úgy utálja, hogy eddig egyszer használtuk, és nagy a valószínűsége, hogy max. a második gyereknél fogjuk ismét elővenni. Sokat gondolkodtam, hogy mi lehetett az utálat oka, és a következőkre jutottam: 1. Úgy szoktattuk a kezdetektől a gyereket, hogy eleget tudjon önállóan mozogni, amit Ő a mai napig maximálisan értékel 2. Nem vettük elő korán a kengurut, mert az elején csak evett és aludt, így nem láttuk szükségét a hurcibálásának 3. Amikor először beletettük, elkezdett visítani, így egy darabig nem próbálkoztunk vele Egyszer azonban úgy döntöttem, hogy kenguruval megyünk át Anyuékhoz. Nem is volt probléma, de mivel a mi babánk egy óriás bébi hosszú kezekkel, lábakkal és iszonyatos izomzattal, mire átértünk, már én éltem meg rosszul a hordozásnak eme fajtáját. A vállam és a derekam szét akart szakadni a közel 9kg-os gyerek tartásától, és a kis drága egész úton teljes elánnal rugdosta a combjaimat. A közelmúltban ismét megpróbáltam beletenni, de már alig bírtam összekapcsolni a hasánál a biztonsági részt, és a feje is az én arcomban volt. Végleg lemondtam a szipi-szupi kengurunkról Barnus esetében. Hordozó kendő: Nekünk nem volt, és nem is lesz, de nagyon sokan istenítik praktikussága miatt. Én ódzkodom tőle, mert béna és önveszélyes ember vagyok, az első gondolatom a hordozókendővel kapcsolatban az volt, hogy: Mi van, ha rosszul csomózom össze, és útközben kiold? A másik, ami miatt nem vettük meg, hogy a bébi a nagy hőségben volt nagyon picurka, és nem igazán vágytam arra, hogy összeizzadjunk a kendőben. Ennek ellenére csak jókat hallok róla, de saját tapasztalatom nincs. Viszonylag olcsó, rengeteg módon magunkra köthető, és tanfolyamokat is tartanak a használatához. Itt azért elmondom, hogy tavaly elég nagy port kavart az a hír, miszerint külföldön két gyerek is megfulladt egy olyan kenguruban, ami hordozókendő és kenguru egyvelege volt, mert összenyomta a gyerek tüdejét. Erről a kengururól van szó: Háti hordozó: Kaptunk egyet, még át kell mosnom, valószínűleg használni is fogjuk. Ha már lesz benne gyakorlatom, írok róla bővebben is. Szimpatikus, de egyetlen bajom van vele, hogy nem látom közben a bébit, ami nekem nagyon fontos. Arra még kíváncsi vagyok, hogy mennyire lesz kényelmes a közel 10 kg-os gyerekkel a hátamon, de a háti hordozót is nagyon szeretik azok az ismerőseim, akiknek már nagyobb gyerekük van. Én mindezek ellenére maradok babakocsi párti.
Hordozó eszközök
2011.05.07. 09:30 - Lyzard
Címkék: hordozók
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Dione 2011.06.22. 23:03:45
A legfontosabb szabályok: az eszköz szorosan ölelje körül a babát, támassza meg a hátát, biztosítsa a széles terpeszt ("békatartás": térdek felhúzva a hordozó személy testére, a combok min. vízszintesek, a hordozó térdhajlattól térdhajlatig ér a baba popsija alatt, tehát a hordozó ne csak a popsit, hanem a combokat is támassza alá), pici babánál támassza meg a fejet is, MINDIG a hordozó személy felé fordulva helyezkedjen el a baba, tehát hassal befelé (az arccal kifelé történő hordozás veszélyeiről lásd: olbebaba.hu/hordozasrol/miert-nem-jo-a-babanak-ha-arccal-kifele-hordozzak/ röviden: homorításra kényszeríti a babát, nem egészséges a csípőnek, mert nem biztosítja a fent leírt tartást, pszichésen megterhelő a babának, ha elfárad a túl sok ingertől, és nincs lehetősége "elbújni", odabújni a hordozó személyhez, kisfiúknál veszélyes lehet a herékre nehezedő nyomás is). Fontos, hogy elöl hordozni csak kb. 5-7 kg-ig szabad, mert ennél nagyobb súly hosszú távú elöl cipelése nőknél nagyon megterheli a gát környékét és az alhasi szerveket. Ha a baba eléri ezt a súlyhatárt, és kezd nagyobb érdeklődést is mutatni a külvilág iránt, szeretne nézelődni, érdemes háton, vagy csípőn hordozni tovább. (Háti, és csípőn hordozásra ugyanazok a szabályok érvényesek, csak háton nincs súlyhatár, ameddig bírod, én a 10 kilós gyerekemet 2-3 órát gond nélkül viszem, de ahogy nő a gyerkőc, úgyis egyre kevesebbet igényli a hordozást, főleg, ha elkezd járni. Csípőn inkább rövid távon érdemes, és/vagy célszerű váltogatni az oldalt.)
Én a (nem rugalmas) kendőt és a mei-tait (ázsiai eredetű, megkötős "kenguru") használom, előbbit kb. egy hónapos kora óta, utóbbit kb. 8 hónapos korában kezdtük használni. A kendőt újszülött kortól be lehet vetni (fontos, hogy a fejét támasszuk meg vele), a mei-tait inkább csak 4 hónapos kortól javasolják. Kendővel lehet csípőn is hordozni, a mei-tai-jal csak elöl és háton. Egyébként hadd oszlassam el a félelmeket: a kendő (ahogy a mei-tai sem) nem tud kioldódni (nem csúszik a szövet, és speciális -- ún. keresztsávoly -- szövésének köszönhetően nem nyúlik sem keresztben, sem hosszában, csak átlósan egy kicsit, így nem tud meglazulni a kötés, csak felveszi a baba alakját). Az elöl hordozást nagyon hamar meg lehet tanulni, pár alkalom, és rutinosan megy (lehet macival is gyakorolni), a háti kötések kicsit nehezebbek, de megéri gyakorolni, mert a babák is élvezni szokták az új perspektívát, és anyuka előtt is új távlatok nyílnak meg a házimunkát, kirándulást, bevásárlást stb. illetően :)) Még sportolni is lehet hátibabával: hordoznijo.hu/babahordozas/hordozos-sport-anyukaknak/
Én még nem tudom, de azt mondják, kis korkülönbséggel született kistesó esetén életmentő lehet anyukának a hordozás. :)
Szóval én mindenkit csak biztatni tudok, nekem minden téren megkönnyítette az életemet.
(Bocs a regényért..... :-// )