Amire már nagyon vártunk, amitől Ő sokkal önállóbbá válik, ami érdekes, vicces és csodálatos is egyben, amikor elindul két lábon felfedezni a világot. Ennek a mozgásformának is megvannak a fokozatai, vegyük előbb sorra. Minden gyerek más és más, mindegyik máskor érzi úgy, hogy eljött az Ő ideje arra, hogy megmozduljon. Az általános tapasztalat az, hogy az anyatejes babák később, a tápszeresek korábban kezdenek el forogni, kúszni-mászni, de ez sem szentírás. Nálunk négy hónaposan kezdődtek a forgások, először hátról hasra. Akkor még visított, ha a hasán volt, mert nem tudott visszafordulni, és Barnus utált hason lenni, kivéve, ha aludt. Azután már gyorsan ment a hasról-hátra fordulás is. Ezután következik a kúszás, jellemzően a játékok és a szülők felé, itt már kezdi felfedezni a környezetét. Nálunk ez a kúszás elég béna még mindig, az apja leginkább egy sebesült katonához szokta hasonlítani a gyerek eme mozgásformáját. A következő lépés a mászás. Van olyan gyerek, aki mászik, van, amelyik kihagyja. Az orvosok és védőnők nem szokták szeretni, ha kimarad, mert állítólag bezavar az agyi folyamatokba. Szerintem ez nem feltétlenül van így, hiszen több ismerősöm anyukája is azt nyilatkozta, hogy nem mászott a gyereke (akik már rég felnőttek), mégsem lett semmiféle viselkedés, magatartás vagy tanulási problémája. Nem kell ezt a dolgot túlparázni, hagyni kell a gyereket a saját tempójában fejlődni. Persze jó, hogy erre is van gyógytorna, de mivel én ilyen szempontból maradi szülő vagyok, teljesen feleslegesnek tartom. A védőnőnek is mondtam, hogy nyugodjon meg, nincs az én kicsi fiamnak semmi baja, csak lusta még mászni. Én vagyok vele egész nap, én tudom, hogy milyen a gyerekem. Nem mászott, csak kúszott, és azt sem szívesen. Aztán nyolc hónaposan rájött, hogy meg lehet kapaszkodni a tárgyakban és a szülőkben, lehet ácsorogni és el is lehet indulni. A segítségünkkel begyakorolta a járást, és 10 hónapos korára felállt mindenhol egyedül, két hete pedig visszafordíthatatlanul megy. Azóta árgus szemekkel figyelem minden mozdulatát, a balesetek száma is megnövekedett, de ettől nem kell megijedni, így tanulja meg a korlátait. Esik-kel, én pedig mindig ott vagyok, ha kell egy kis vigasz, de igyekszem nem lovat adni alá, ha nem üti be magát nagyon. Amióta pedig jár, azóta megtanulta, hogyan is kell állásból leülni. Aranyosan gyakorolta be, mert amikor állt, mindig levett valamit az asztalról vagy ledobta a cumiját a földre, és megpróbálta felvenni azt. Amikor nem sikerült, akkor lecsücsült, és már ment is az egész. Volt, hogy velem szórakozott. Ha visszaadtam neki az adott tárgyat, akkor ledobta megint és megint. Ösztönből tudják, mit kell tenniük. Nagyon fontosnak érzem azt leírni, hogy ha elindul egy gyerek, akkor mire kell odafigyelni. - Legyen a lakás megfelelően biztonságossá téve - Ne olyan ruha legyen rajta, amiben meg tud botlani - Ha csúszik a talaj, adjunk rá csúszásgátló zoknit - Ne tegyünk a lábára mindenféle kiscipőt a lakásban, mert azzal csak nehezítjük a dolgát. Egy gyerek attól fog tudni stabilan és biztonságosan járni, ha érzi a talajt a lába alatt. Amikor megindult, mi is elgondolkodtunk, hogy milyen cipőcskét kapjon kintre, hiszen már nem marad meg mindig a babakocsiban. Az „olcsó húsnak híg a leve” elvén indultunk ki. Nem veszünk neki kínai cipőt. Ha olyan fontos a gyerekünk, akkor ne tegyük tönkre ideje korán a lábát a nehéz talpú, lábujjacskákat összeszorító cipőkkel. Az ortopédiai szakma legújabb állása szerint a gyereknek az a legjobb, ha mezítláb közlekedik, mert egyszerre erősödik a talp, boka és a lábujjak izomzata, ezért a cipőben is az a jó, ha utánozza a mezítláb járást. Ezért mi olyan cipőt vettünk neki, amelyik puha talpú, mégis lehet kint hordani, nem ázik át, és mivel a mi gyerekünknek nagyon izzad a lába, legyen megfelelő anyagból, ezáltal jó legyen a szellőzése (bőr). Nem olcsó, de olcsóbb, mint a legnevesebb magyar gyermekcipő márka, amit azért nem vennék meg soha, mert harántemelés van a cipőben kialakítva, ami felesleges egy ilyen kicsi gyereknél, hiszen a lábboltozat majd csak 3-4 éves kora körül fog kialakulni. Addig nem bántsuk ilyenekkel a lábát. Olyan cipőt válasszunk, amiben kényelmesen elfér a lába, nem lép ki belőle, de nem szorítja a rüsztjét és a lábujjait sem. A bokáját se sértse fel járás közben. A legjobb, ha a gyerekkel megyünk cipőt venni, hogy felpróbálhassuk rá, és hogy megnézhessük hogy jár benne. Ha ugyanúgy megy a járás cipőben, mint otthon mezítláb vagy zokniban, akkor a cipő jó. Ha valakit érdekel, hol vettük a cipőt, akkor itt megnézheti: Szép napot kívánok mindenkinek!
