Hétfőn már alig várom, hogy vége legyen a napnak. A hétvége után mindig azt gondolom, hogy a hétfő lesz a legkönnyebb nap Uraságával, de ez sosincs így. Nem is tudom, hogy miben reménykedem, amikor teljesen világos, hogy a hétvégén felborult napirend után a kis Manónak szüksége van időre, hogy vissza tudjon állni a rendes kerékvágásba.
A délutáni alvás elég nehezen ment, hiába ugrálta ki magát a játszótéren. Imádom benne, hogy amikor én is el tudnék aludni, ő úgy dönt, hogy előbb kiveri az álmot a szememből, majd alszik pár órát. Nem tudok rá haragudni, hiszen a gyerekem.
Nekem is rossz hétfőn, amikor már nincs egész nap együtt a család.
