Időtlen idők óta küszködnek a szülők azzal, vajon hogyan tudnák rávenni a gyereket a zöldségfélék fogyasztására. Manapság ez a téma még sokkal fontosabb lett, mert világszerte aggodalomra ad okot az elhízás immár a gyerekek körében is.
A kutatók tehát azt ajánlják a szülőknek, hogy épp csak kicsit megpárolva vagy megfőzve adják a gyereknek a zöldséget. Mi is fogyasszunk zöldséget, a gyerekre nem a sok magyarázat, hanem a példa hat a legjobban. Fontos még, hogy legyünk kitartók, előfordul, hogy a gyerek tízszer is megkóstol és visszautasít valamit, mire a végén megszereti. Kedvcsinálónak jó ötlet, ha a gyereket is bevonjuk a sütés-főzésbe, és ügyeljünk arra, hogy az étkezések hangulata nyugodt, bensőséges legyen.
Forrás: informed
Nem tudom megállni, hogy ne írjak ehhez a cikkhez megjegyzést. Az eddigi tapasztalatom az, hogy a gyereknek nincs az elején ízlése az ételekkel kapcsolatban. Persze vannak olyan kaják, amiket nem eszik meg szívesen, de nem gondolom, hogy ez egyenesen arányos azzal, hogy nem is szereti. Nálunk előfordult már, hogy azt a spenótot, amit én készítek, valamiért nem hajlandó megenni Urasága, a Mamáét pedig falja. (Nem főzök rosszul, de a spenótot utálom.) Így spenótot csak a Mamánál eszik, de azt szoktam is neki kérni, mert rengeteg vitamin van benne. Van olyan időszaka is, amikor valami nem szimpatikus neki, de egy hónappal később már nagyon szívesen megeszi. Az amerikaiakra most nem térnék ki és a gyors éttermi gyerekmenüket sem minősíteném, pedig tudnék mit írni róluk is ebben a témában, de minek. Mindenki tudja szerintem, hogy mire gondolok.
Szóval. Véleményem szerint a gyerek ízlésének kialakulásában óriási szerepet játszik az, hogy az elejétől fogva milyen étrendje alakul ki a gyereknek. Mondanom sem kell, hogy ez is rajtunk, szülőkön múlik. Amikor kibújnak a fogacskák, már semmi nem áll útjában egy kis nyers répának, almának, körtének, vajreteknek, krumplinak, paprikának, paradicsomnak. Ha ezeket nyersen megeszi, és megszokja, hogy az étrendje része, akkor később is nagy valószínűséggel meg fogja enni. Kivéve persze azt az időszakot, amikor lázadozni fog majd minden ellen.
Csak nem bírom megállni, hogy nemtetszésemet nyilvánítsam a gyors éttermi láncok gyermekmenüivel szemben. Tudnék itt nagyon csúnya szavakat is használni, de a leginkább ideillő kérdés a: Minek? Miért kell kicsi gyerekeket elkápráztatni apró hülye játékokkal, amivel sajtburgerek ezreit adják el olyan gyereknek, akiknek erre semmi szükségük nincs. Persze mi is szeretjük az ilyen típusú kajákat, de az ára és a tartalma miatt mértékletességet gyakorolunk. Nem azt mondom, hogy soha nem fogom bevinni oda a bébit, de az biztos, hogy két éven belül fogalma nem lesz arról, hogy ilyen étel létezik.
Zárószónak még annyit, hogy az egy dolog, hogy van ilyen szendvicses játékos baromság, de ki teszi a gyerek szájába? Hát nem a Ronald, az biztos!