Buckafalva

Lassan elérkezik a nagy nap, megérkezik mindenkihez a Jézuska!

Ezzel kapcsolatban a Férjemmel már viccelődtünk, hogy milyen hosszú beszélgetésre számíthatunk majd akkor, ha a gyerek már beszél, és elmondjuk neki, hogy karácsonykor jön a Jézuska, és hozza az ajándékokat! Így képzeltük el:

B.-Mi az a karácsony? Mit ünneplünk?

Mi: -Jézus születésének napját! (rövidítek)

B. - Ki az a Jézus? Ő hozza az ajándékokat?

Na, és itt kezdődik el a nagy mesemondás, amit le kell majd fordítani egy pár éves gyerek agyának megfelelő nyelvezetre, hogyha már jártatjuk a szánkat, fel is fogjon belőle valamit, bár néha azt érzem, hogy értelmesebbek, mint azt gondolnánk.

Ez egy elég nehezen emészthető téma, olyan, mint amikor a halál fogalmával szembesül a gyerek, és kérdezni kezd.

Nagyjából sikerült utolérnem magam, már készen vannak a sütik, megvolt reggel az utolsó bevásárlás, a saláták is félig készen vannak, a husikat is bepanírozom ma, mert holnap már nem akarok a szükségesnél több időt tölteni a konyhában. Az asztalra felkerült a karácsonyi terítő, amit Anyukám hímezett. Végtére is rájöttem, hogy szeretem a hagyományokat. Még a fát kell megvenni, és mára már semmi dolog nincs, csak a gyerekkel akarunk foglalkozni, meg este megyünk le a karácsonyi edzésre családostól.

Az ajándékok is becsomagolva várják, hogy gazdájuk végre felnyithassa őket. Vicces érzés volt veszekedni egy plüss kutyával a csomagolásnál, mert amikor becsomagoltam, folyamatosan magyarázott még valamit. (Szeretlek! Ölelj meg!) Mondtam neki, hogy ezt ne nekem adja elő, és nagyon szépen kérem, hogy maradjon csendben péntekig, amíg eljön az ő ideje is. A kutyának azonban közléskényszere volt, én pedig kezdtem ideges lenni, hogy most bonthatom ki, és csomagolhatom újra. Szerencsére befejezte a velem való csevejt, mihelyst hanyatt fektettem.

Tegnap voltam a céges karácsonyi partin is, és nagyon jól éreztem magam. Rájöttem, hogy terhesen sokkal drasztikusabban éltem meg a hormonok miatt az egészet, mint most. Mindenki kedves volt, és örültek nekem. Jó volt egy picit a gyerek nélkül lenni valahol, és csak beszélgetni. 

No, de térjünk vissza a karácsonyra. Én úgy terveztem a holnapi napot, hogy délelőtt elvagyunk, délután pedig feldíszítjük a fát, amíg bébi alszik, aztán jöhet a nagy ajándékozás, este meg a zabálás ezerrel. 

Gábor erre azt mondta, hogy díszítsük fel a fát délelőtt, és játszunk a gyerekkel egész nap, a zabálást pedig már kezdjük el délben. Jellemző! Hamar szeretné látni, mit is szól a gyerek az első karácsonyához. 

Mivel holnap már nem lesz időm a bloggal mímelődni, így most megragadnám az alkalmat, hogy mindenkinek veszekedésektől mentes, szeretetteljes boldog ünnepeket kívánjak!

Érezzétek jól magatokat, pihenjetek, játszatok, és élvezzétek a sütik és a fa illatát!