A hét utolsó munkanapján szeretnék egy kicsit Királyunk mostani szokásairól mesélni. Alapjában véve semmi baj nincs vele. Nyugodt, boldog, kiegyensúlyozott gyerek a maga kis furcsaságaival együtt.
Mióta elkezdett járni és beszélni (beszédkezdemények és néhány tudatosan használt szó) egyre jobban élvezi, hogy nyílik a világ előtte.
Nem tudom, hogy a fogzás teszi-e,-mert mindent arra sem lehet fogni-, vagy a kor jellegzetessége a mostanában sűrűn előforduló hisztike, amit be kell valljak, elég nehezen viselek. Nem is a reggelekről van szó, de estére már visszhangzik a fejemben az áááááááá. Ha valami nem úgy van, ahogy Őméltósága akarja, akkor már indul is a lelki terror. Mi azok a típusú szülők vagyunk, akik nem engednek a nyomásnak. Nem szeretnénk, ha egyszer csak azon vennénk észre magunkat, hogy a fejünk tetején ugrál. Ezeket a helyzeteket megpróbáljuk a lehető legnormálisabb módon elrendezni, hiszen azt semmiképpen nem szeretnénk, ha a gyerek lelke sérülne. Kompromisszumot kötünk, elvonjuk a figyelmét, a komolyabb "nem szabad" dolgoknál pedig kategorikusak vagyunk. Nálunk ez így alakult ki.
A másik dolog vicces, és sokat röhögünk is rajta. Amikor a gyerek feláll vagy leül, a tettet egy idős ember nyögése kíséri. Hogy ez hogyan is alakult ki nála, ne kérdezzétek, mert nem tudjuk.
Sok mindent megtanult már eddig, agya mint egy szivacs, ami egy csoda. Legalábbis én így élem meg a szellemi fejlődését, mert most közvetlen közelről tapasztalom egy kicsi gyerek testi és szellemi változásait. Jól vagyunk összerakva mi emberek, ezt kell megállapítanom.
Az autóra, motorra azt mondja: brum
Az állathangokat is elkezdte utánozni, de mostanában kezdi kicsit leegyszerűsíteni a dolgokat, minden: vau, vagy hápi
A családtagokat is megszólítja, tudja, hogy ki a: Papa, a Nagypapi, Mama, Nyanyi, Apa, Anya, Miki.
Az idegenekkel nagyon barátságos, bár aki annyira nem szimpatikus neki, azzal kapcsolatban vannak fenntartásai, és belénk kapaszkodik. Mindemellett nagyon jó lelke van és önzetlen. A hasát nagyon imádja (jelenleg 13,5 hónapos és 11,5kg), de ez sem tartja vissza attól, hogy ismerősnek és idegennek egyaránt adjon a kiflijéből és az egyéb ételeiből.
A tömegközlekedéssel kapcsolatban még csak annyit, hogy konkrétan kikéri magának, ha egy járművön valaki, akit kinézett magának, nem kapható egy kis csevejre vagy mosolygásra.
A gyerek nagyon makacs, de ezt tudom, honnan örökölte. :-)
Elképedek, amikor azt látom, hogy összefüggéseket ért meg, és egy éves korára tisztában van az "egy" fogalmával. Ez arra vezethető vissza, hogy a kekszet, babapiskótát, tönkölypufit zacskóból kapja, onnan veszi ki Ő a saját kicsi kezével. Mindig mondtam neki, hogy egyet vegyen ki, és ha véletlenül két vagy három darab kerül a kezébe, akkor az egy feletti részt visszateszi a zacskóba.
A másik számomra meglepő dolog, hogy megkülönböztet öt színt, felismeri és használja. Ha azt kérem tőle, hogy a narancssárga karikát tegye vissza a helyére, megteszi, és marha jól csinálja, nagyon büszke vagyok rá.
Mindent visszatesz a helyére, ha arra kérjük, de ennél a témánál elmesélem, hogy a szennyes tartóját minden mosás előtt jól át kell néznem, mert ott szoktak landolni a kincsek (távirányító, műanyag játékok és egyéb nem odaillő dolgok).
Mióta meleg van, szeret pancsikolni ha meglát egy kis vizet valahol, aminek a múltkor az lett a következménye, hogy az alvós morzsikáját megmártogatta a felmosóvízben.
A mostani életszakasza tehát többségében vidám és mozgalmas, nagyon élvezzük.
Mára ennyi!
Kellemes hétvégét kívánok mindenkinek ebben a fantasztikus időben!
