Buckafalva

 A nők általában egészségtudatosabbak, mint a férfiak, ám ez a fiatalabbakra sajnos nem vonatkozik. Ők ugyanis hajlamosak nem tudomást venni a rák néhány tünetéről, mondván, hogy az csak az idősebbek betegsége. Ez általában igaz, de sok fiatalt is utolérhet ez a kór.

Van aztán olyan nő is, aki szándékosan nem vesz tudomást tüneteiről, akár struccpolitikából, akár azért, mert úgy véli, hogy a rák úgysem gyógyítható.

Nem szabad túlreagálni a tüneteket, viszont nem árt, ha komolyan veszünk néhány szokatlan jelenséget. Az alábbiakban közzétesszük a rák lehetséges tüneteit, amelyet a nők gyakran nem vesznek tudomásul, azzal a megjegyzéssel, hogy a panaszokkal forduljunk szakorvoshoz. 
 

1. Megmagyarázhatatlan fogyás

Sok nő örül, ha sikerül leadnia pár kilót, de az a fogyás, amire nincs magyarázat, aggodalomra adhat okot. Hacsak be nem bizonyosodik, hogy nem rák okozza, annak kell tekinteni. Fogyást okozhat még a pajzsmirigy-túlműködés.

2. Felfúvódás

Igen gyakori jelenség, ezért is nem fordítanak rá elég figyelmet a nők, de bizonyos esetekben petefészekrák tünete is lehet. Ha mindennapos, több mint két héten keresztül fennáll, és alhasi fájdalom kíséri, forduljunk orvoshoz.

3. Elváltozások az emlőben

Nem csak a csomók jelenthetnek veszélyt, az emlő bőrének kivörösödése vagy megvastagodása is egy ritka rákfajta tünete lehet. Forduljunk orvoshoz, ha az emlőbimbóból váladék szivárog, vagy befelé fordult.

4. Közti vérzés

Sokaknál megszokott dolog, ám nem természetes, ha bármely életkorban az addig szabályos ciklus középidejében is jelentkezik a vérzés.

5 . Bőrelváltozások

Manapság már egyre többen figyelik az anyajegyeiket, de más elváltozásokra sem árt ügyelni; ha vérzik vagy hámlik a bőrünk, akkor is forduljunk szakorvoshoz.

6. Nehéz nyelés

A nyelési nehézség gyomor-bélrendszeri rák tünete is lehet, különösen a nyelőcső jöhet szóba.

7. Szokatlan vérzés

Ha a vizeletben vagy a székletben vér található, ne gondoljuk, hogy aranyér lehet, mert a vastagbélrákra is utalhat. Keressük fel az orvost akkor is, ha köhögés során véres a köpetünk.

8. Makacs hasi fájdalom és depresszió

Egyes kutatások szerint kapcsolat lehet a depresszió és a hasnyálmirigyrák között.

9. Emésztési zavarok, gyomorégés

Terhességben normális, de nyelőcsőrák vagy a gyomorrák is lehet a háttérben.

10. Szájüregi elváltozások

Ügyeljünk elsősorban a szájüregben vagy a nyelven megjelenő fehér foltokra, rákmegelőző állapotot (leukoplakia) jelentenek.

11. Fájdalom

Az idősödéssel egyre több különféle fájdalom jelentkezhet, de a makacs és egyéb okokkal nem magyarázható fájdalom esetén rákra kell gyanakodni.

12. Nyirokcsomó-elváltozások

Ha csomót vagy duzzanatot észlelünk a hónaljban, a nyakon, vagy bárhol másutt, az aggodalomra adhat okot, különösen, ha növekszik és egy hónapnál hosszabb ideje fennáll.

13. Láz

Ha a láz nem influenzától vagy más fertőzéstől ered, rák is állhat a háttérben, leukémia vagy limfóma.

14. Fáradtságérzet

Számtalan betegségre utalhat, köztük rákra is.

15. Makacs köhögés

Megfázás, influenza vagy allergia esetén gyakori; továbbá egyes gyógyszerek is okozhatják, de ha mindezt kizártuk, a hosszan tartó köhögésre oda kell figyelni.

 A feladat nem volt olyan egyszerű, mint azt elsőre gondoltuk volna.

Ez a porjekt is beletellett vagy két hétbe, mint a kis cipője. 

A cipőről is volt már egy bejegyzés, itt olvashatjátok:

 http://buckafalva.blog.hu/2011/05/07/jar_a_baba_jar_21

A szandival is úgy voltunk, hogy:

• legyen kényelmes
• nagyon könnyű
• ha nem muszáj, akkor ne izzassza a lábacskáját
• össze lehessen hajtani a talprészét
• ne legyen harántemelős

 

Sok üzlet árul babacipőket, és nagyon sok jó cipőcskét találtunk olyan gyerekek részére, akik már teljes mértékben elsajátították a járást, és egyensúlyozni is könnyedén tudnak már. A mi gyerekünk gyönyörűen jár ugyan, de még nem száz százalékos a történet.

Aztán végre megtaláltuk a jó szandált egy olyan boltban, ahova csak véletlenszerűen tévedtünk be, mégis minden szempontnak megfelelő és árában egy kínai szandinál olcsóbb szandált sikerült kapnunk. Mindig meglepődöm ezen az üzleten, mert amikor megjelentek itthon, még mindenki azt gondolta, hogy marha drága hely, és azt sem tudtam, hogy ilyen jó babaholmikat lehet benne kifogni addig, amíg meg nem lett bébi, és rám nem tört a vásárlási láz. A HésM-ről van szó.

Szerintem még a héten veszek neki egy nagyobbat is, hogy nyár végére is legyen.

 

 Kicsik, de nem hülyék! :-)

Egy nemzetközi kutatócsoport szerint akár a 12 hónapos csecsemő is képes okoskodással racionálisan előre jelezni az új szituációk kimenetelét. Ez azt sugallja, hogy a felnőttekhez hasonlóan az új és összetett vizuális jelenetekkel találkozva a babák is képesek kifinomult elemzésre.

– Előre kitalálják, hogyan fognak mozogni az egyes tárgyak és hogyan lépnek interakcióba, és ezeknek az előfeltevéseknek a segítségével értelmezik a világot – mondja a vizsgálati jelentés egyik szerzője, Edward Vul.

A Science című folyóiratban megjelent vizsgálat korábbi kutatásokon alapul, amelyek kimutatták, hogy a csecsemők képesek az őket körülvevő fizikai világ absztrakt fogalmait konceptualizálni, valamint hogy a meglepődésüket azon lehet lemérni, mennyi ideig figyelnek oda valamire. Minél kevésbé várt valamilyen esemény, annál hosszabb ideig figyelik tehát.

Vul és munkatársa, dr. Joshua Tenenbaum megalkották a csecsemőkori gondolkodás számítógépes modelljét – az a gondolkodásmód az információ különféle forrásait absztrakt tudással ötvözi, és így alakulnak ki az új helyzetekkel szembeni elvárások.

Ez a „tiszta ész okoskodása” nagymértékben különbözik attól, amikor a múlt tapasztalataira alapozva képes valaki megmondani előre a jövő eseményeit. 

– A valódi intelligencia az, amikor olyan szituációkba kerülünk, amelyekben még soha sem voltunk, ám van bennük néhány, a tapasztaltunkkal közös absztrakt elv, és ezt az elvont tudást produktív módon használjuk fel az új szituációban.

A kutatók 12 hónapos babáknak videókat mutattak, amelyekben különféle színes idomok ugráltak egy alul nyílással rendelkező tartályban. Egy idő után maga a tartály nem látszott, csak az, hogy az egyik idom kiesik belőle. Különféle forgatókönyveket mutattak be, megváltozott az idomok színének arány, a kiesni szándékozó idom távolsága a nyílástól, és a kiesés időtartama.

A kutatók – annak alapján, mennyi ideig figyeltek egy-egy jelenetet a csecsemők – megállapították, hogy a kicsik tiszta logikai okoskodással voltak képesek előre jelezni, melyik idom fog kiesni.

Úgy tűnik, a csecsemők sokkal okosabbak, mint eddig gondoltuk, mondják a kutatók.

 

Forrás: informed

 

 

 Nem is tudom, hol kezdjem. Össze vagyok zavarodva, és minden pillanatban el tudnám bőgni magam, ha erre gondolok, és sajnos mindig erre gondolok!

 

Aránylag hamar véget ért a bölcsödébe helyezés kálváriája, csak éppen nem úgy, ahogy mi szerettük volna. A rendszert most ezerszeresen hibáztatom milliónyi gyengeségéért, de sajnos nincs mit tenni. Nem én ülök az ilyen döntésekért felelős helyén (és nem is szívesen ülnék ott), de nehezen tudom elképzelni, hogy gyereke van annak, aki ezt az egészet kitalálta, vagy egyáltalán hagyja, hogy így működjenek a dolgok. Most legszívesebben szétverném annak a fejét, akit ezekért a dolgokért hibáztatni tudnék.

 

A múlthéten csütörtökön bementünk a helyi bölcsödébe, hogy megtudakoljuk, van-e a bébinek helye jövő áprilistól, amikortól terveztem a munkába való visszatérésem. 

Nem volt! Várólistás papírt töltettek ki velem, de nem biztattak azzal, hogy fel is fogják tudni venni a gyereket, mert elmondásuk szerint a tavaszi időpont nagyon nem szerencsés, hiszen akkor egy gyerek helyét foglalniuk kell szeptembertől kezdve, és mivel túljelentkezés van mindenhol, ez nem nagyon lehetséges. Azt is kilátásba helyezték, hogy a jövő szeptember is elég kétesélyes dolog. El voltam keseredve. 

Az ottani bölcsöde vezető azt mondta, hogy a kerületünk támogat két családi napköziben való elhelyezést a kevés bölcsödei hely miatt, ami azt jelenti, hogy csak a gyerek étkeztetését kell kifizetni, ami nagyon jó lehetőség. Beszéltem a kerületi egyesített bölcsöde vezetőjével, aki nagyon rendes volt, és elmagyarázta, hogy mi hogy működik ilyen esetben, de sajnos a kért időpontokra ott sem tudnak helyet biztosítani a gyerekemnek, mert tele vannak. 

(A családi napközik előnyeiről már írtam egy korábbi posztban, ebből kiindulva még mindig sokkal jobban preferálom ezeket, mint a sima bölcsödéket, és ez így is fog maradni.)

Nem lenne óriási probléma azzal sem, ha csak jövő év szeptemberétől menne intézménybe a mi kis Uraságunk, mert Anyu otthon van, és szívesen be is vállalta volna. Azonban nem sokkal ezelőtt súlyos betegséget diagnosztizáltak nála a mostani betegsége mellé, aminek a kezelése még csak most fog elkezdődni. Természetesen bízunk a kezelés sikerében, mást nem is nagyon tehetünk, de ebből kiindulva nem tudok erre az egy mankóra támaszkodni, mert mi van, ha mégsem viseli jól a kezelést? Mi lesz, ha....? Nekem vissza kell mennem jövőre dolgozni, és akkor mi lesz a gyerekkel?

A vége az lett, hogy megkérdeztem a bölcsőde vezetőjét, hogy idén szeptembertől van-e még hely a gyerekem számára a családi napköziben. Ez maradt az egyetlen esélyünk. Volt még két hely, az egyikhez ceruzával odaírta a gyerekem nevét, a jövőhéten intézzük el véglegesen a további teendőket. A munkáltatóm örömmel vár vissza, aminek nagyon örülök, és szeretnék is dolgozni, de a szívem belesajdul a fájdalomba, hogy már csak három hónapot tölthetek el egész nap az én egyetlen kicsi Fiacskámmal. Kimondhatatlan érzés. Nem hittem volna, hogy ez ennyire rossz lesz, főleg azután, hogy idén áprilisban már majdnem visszamentem dolgozni, csak akkor négy órában lettem volna távol a gyerektől, most pedig majd alig fogom látni. Mindennek meg van az ára, és az élet sokszor kemény döntések elé állítja az embert.

Fogalmam sincs, hogy fogom magamban lelkileg elrendezni a dolgokat, de valahogy sikerülnie kell. Remélem babuci jól fogja majd érezni magát a gyerekek között, és akkor már én is örülni fogok. Most még nincs minek.

Nem érnek annyit anyagi dolgok, mint a gyerekkel való lelki és fizikai kapcsolat, de van olyan helyzet, amikor el kell dönteni, hogy melyik utat választjuk. És ez sokszor egyáltalán nem kellemes érzés!

 

 Elérkezett a pillanat, amikor már ténylegesen utánoz cselekvéseket a gyerek. Nagyon cuki. Most is meg tudnám érte zabálni, mint minden másért, amit Ő csinál, de szerintem ez természetes. 

Mondjuk, ha jobban belegondolok, azért ez nem minden cselekvésénél van így, de erről is mindjárt.

Kedvenc mesénk még mindig a Szezám utca Elmoval, vagy Elmo nélkül, mert úgy vettem észre, hogy már jobban érdekli a többi szereplő. Majdnem a teljes sorozatot megvettük a saját érdekünkben, hogy ne unjuk halálra a naponta kétszer megnézett részeket.

Azt már tudtuk, hogy ha tapsolunk, akkor Ő is, illetve két mondókát már tud mutogatni, mert azt is leutánozta, és ha elkezdem neki mondani, akkor Ő elkezdi csinálni. (Csip-csip csóka, fújja szél a fákat...)

A Szezám utcában az a fantasztikus más mesékkel ellentétben, hogy játékosan foglalkoztatja mesenézés közben a gyerekeket. Vannak számolós, színfelismerős, utánzós, dalos, rajzolós játékok benne, amik témakörökre vannak felosztva. Szerintem ez egy hasznos mese, ami jó hatással van a gyerekre. Ráadásul egy témakör csak pár percig tart, amire még Buckafalvi is oda tud figyelni végig. Aki látott már ilyen részt, az tudja, hogy miről beszélek, aki pedig nem, annak tiszta szívből ajánlom.

Nos, az egyik résznél van olyan játék, hogy: Earnie azt mondja, hogy.... és megmutatja, mit utánozzon utána a gyerek. Bébike pedig lelkesen táncol, tapsol, kukucsol. (Néha már előre is csinálja! :-) )

Remélem egyszer sikerül elkapnom kamerával, mert tényleg nagyon édes.

 

A makacsságáról pedig annyit, hogy pont az Apjával tárgyaltuk át tegnap, hogy bármilyen aranyos, kedves, közvetlen, jószívű és szófogadó a mi Fiunk, (amikor neki úgy tartja kedve, akkor szófogadó, különben átmegy szelektív sükibe!) azért az már most látszik rajta, hogy kemény dió lesz a nevelése. Ne értsetek félre. Biztos vagyok benne, hogy minden gyerek időről-időre elkezdi feszegetni a határokat a szülőkkel szemben, de ha kiindulunk a saját temperamentumunkból, akkor pontosan tudjuk, mi várhat ránk. Apa nyugodt ember, én nem. Én makacs vagyok és tántoríthatatlan bizonyos dolgokban, pontosabban mindenben, amit a fejembe veszek. Miért lenne Bébike más?

A legextrémebb dolgok, amiket mostanában csinál, az a rugdosódás pelenkázás közben, amit nem nagyon szívlelek, mert nem olyan jó, amikor a majdnem 12kg-os Fiam mellkason soroz a lábacskáival. 

Nehéz róla leszoktatni, és mire azt hiszem, hogy vége, abbahagyta, akkor elkezdi megint. Hiába mondom és mutatom neki, hogy: Na,na! Erre annyit reagál, hogy visszamutogatja és mondja nekem, hogy: Na,na!

Közben látom a szemében, hogy nagyon kíváncsi a következő lépésemre, és csillognak a szemei a várakozástól. 

A másik durva dolog, amit aztán végképp nem vagyok hajlandó nála sokáig eltűrni, az az, hogyha nem tetszik neki valami, amit mondunk (többségében tiltásról van szó), akkor elkezd harapni. Ha minket nem talál el, akkor megharapja a saját kezét. Ez tart már egy hete, olyan, mintha egy veszett kutyával élnénk. Közben érdekes hangokat ad ki, és ezzel a viselkedésével nem csak engem tisztel meg. 

Anyu felvilágosított a múltkor, hogy: Na, kislányom, ezután jön a "seggre verem magam és úgy hisztizek" időszaka.

Hát, erre most mit mondjak? Juhéjjjjj! :-)

 

 

Keresünk 2db hasleszorító övet!

Akinek van ilyen, kérem írjon a buckafalva@gmail.com-ra ár és méret megjelölésével!

Köszönjük szépen!

 

 

 

 

 Keresünk megvételre egy darab magzatvédő övet!

(autóban használatos, a biztonsági övre tehető).

 

Akinek van eladó, kérem írjon a buckafalva@gmail.com 

  email címre ár megjelölésével.

 A tegnapi nap nagyon szomorú tapasztalat volt a "helyezzük intézménybe a gyereket jövőre, mert megyek vissza dolgozni" projektem.

Azt már régóta tudom tapasztaltabb ismerőseim által, hogy időben el kell kezdeni a bölcsödébe való beiratkozást, és azt is, hogy ez egyáltalán nem könnyű.

Ezzel kapcsolatban mi abból indultunk ki, hogy hol fogok dolgozni (remélem jók az információim a hellyel kapcsolatban). Azután azt vettük figyelembe, hogy Anyu ebéd után szeretné majd elhozni a gyereket a bölcsiből, hogy fokozatosan tudjon szocializálódni, amit mi is nagyon helyeslünk. Az sem mindegy, hogy az adott bölcsi hogy néz ki és milyen környéken van.

Fentiek miatt erősen szűkült a kör. 

Mindenképpen Anyuék kerületébe szerettük volna beíratni a gyereket, mert akkor nem kell reggel hétkor már kirakni Bébikét, hogy én is időben beérjek a munkahelyemre, és Anyunak is közel legyen, mert nem várom el tőle, hogy betegen órákat utazzon a gyerekkel, és a gyereknek sem túl jó. Nekem is közelebb van, hiszen ötig fogok dolgozni, és nem mindegy, hogy mikor kerülünk haza. Némi minőségi időt jövőre és azután is szeretnénk a gyerekkel tölteni, mert arra az egész családnak szüksége van, és a bölcsi nem azt jelenti, hogy onnantól kezdve ők veszik át a gyereknevelés szerepkörét.

Nem sikerült!!!!

Nem vehetnek fel más kerületből gyerekeket. Hiába magyaráztam, kértem, hiába mondtam, hogy átjelentkezünk, vagy kifizetjük költségtérítésesben az ellátást, nem hatotta meg a vezetőt.

Furcsa ez a rendszer, bár politizálni itt nem kezdek el, mégis aggasztó, hogy ha egy Anyának vissza kell mennie dolgozni, mert a GYES-ből nem igazán lehet megélni, de a kerületben nincs hely, vagy nem jók a bölcsik, akkor nem mehetsz át másik kerületbe. Rugalmatlan az egész rendszer. Kevés a bölcsi, kevés a lehetőség. Vagyis lehetőség azért van, mert ott vannak a magánovik (átlag 80-100e./hó) és a családi napközik, amik fél napra 40-60e./hó, egész napra pedig átlag 70e./hó-ba kerülnek. Ha ezt a megoldást választanánk, akkor minek mennék vissza dolgozni? Akkor az, hogy más foglalkozik az én gyerekemmel, simán elvinné azt a plusz pénzt, amiért visszamennék a munkába.

Siralmas! A protekció szinte lehetetlen, mindenki kezét kötik a szabályok.

Végül nagyon úgy néz ki, hogy maradunk a kerületi bölcsinél, ha egyáltalán oda fel fogják venni a gyereket. Remélem igen. Ezzel annyi változik, hogy Anyunak többet kell majd utazni a gyerekért és a gyerekkel, és nekem hamarabb kell majd leadnom reggel, ha időben be akarok érni. Gratula a családbarát rendszernek!

Elmesélem még, hogy itt nálunk egy utcával arrébb már található is egy bölcsöde. Szakadt, málló falakkal, régi játszótérrel az udvaron egy főút mellett. Nagyon szimpatikus és egészséges. (Remélem érzitek az iróniát!) A gyerekeket ide hozzák ki a játszótérre. Igen, arra a játszóra, amiről a múltkor már meséltem. Akkor el lehet ezek után képzelni, hogy nézhet ki a bölcsi játszója.

Kíváncsi vagyok, hogy végül milyen megoldást fogunk tudni találni! A fejleményekről természetesen majd beszámolok!

 Egy kedves ismerősöm első babáját várja, és mint ahogy ezt szokás, elkezdtem kérdezgetni, hogy mire lenne még szükségük. Saját tapasztalatból tudom, hogy mennyi pénzt lehet megspórolni kapott babaruhákkal és egyéb kellékekkel. Főleg olyanokkal, amelyek csak néhány hónapig vannak szolgálatban. Ezekre lényegében felesleges is költeni.

Ez a kedves ismerős ma olyat kérdezett tőlem, amink nincs, mert soha nem használtuk (én kicsit feleslegesnek is tartom, de ez nem lényeg), és gondoltam, hogy elindítom útjára Buckafalva piacterét, ahová szívesen várjuk az eladásra, vagy ajándékba kínált babaholmik tömkelegét. Hátha éppen arra a bizonyos valamire van szüksége az idelátogatónak. Ha vannak ilyen felesleges dolgaid, amiket már nem akarsz használni, akkor annyit kell tenned, hogy:

• leírod a termék jellemzőit
• csatolsz mellé képet
• megadsz egy elérhetőséget
• elküldöd az egészet nekem a buckafalva@gmail.com email címre

Ha pedig éppen megvételre keresel valamit, akkor azt is írd meg a fenti módon.

Tudom, hogy vannak bababörzék a világon, de személy szerint én mindig akkor értesülök róluk, amikor már elmúltak. Pech!

 

Indulhat a börzézés! 

 

 Szerencsére nem valami nyavalyával....

 

Egészen más történt Buckafalvi Urasággal.

Azt ugyan tudtuk, hogy a benzinszag előbb vagy utóbb, de rabul fogja ejteni kicsi fiunk szívét, de hogy ilyen hamar..... :-)

 

Igaz, sejthető volt, hiszen már egy hónapos korában jelen volt az egyik versenyen, ahol még egy baromi hangos motor hangjára sem ébredt fel (gondoltam, hogy megszokta a pocakomban a motor brummogását).

Már alig vártuk, hogy idén legyen, és Ő pedig elég nagy ahhoz, hogy fel tudjuk pakolni a motorra egy kicsit. Előbb csak az udvarban próbáltuk ráültetni, később már jött velem "traktorozni", amit nagyon élvezett, folyton vigyorgott, és utánozta a hangját. Aztán amikor leállítottuk a motort, elkezdett mocorogni, és lökdöste, hogy: "Brum-brum".

Tegnap pedig eljött a pillanat, hogy mentünk egy kicsit az oldalkocsissal. Azt látnotok kellett volna. Vigyor az arcon, profin kapaszkodva mentünk, miközben a gyerek vagy azt mondta, hogy brum-brum, vagy hogy "jejejejejejeje.

Ha rajta múlott volna, még mindig Agárdon mennénk körbe-körbe a kempingben, de sajnos le kellett szállnunk. Nem szereti, ha leáll a motor. (Mi sem!)

A tegnapi nap nagy élmény volt a számára, és nagyon jól érezte magát. Ott volt Nagyi és Nagypapi, akik mellől nehéz volt elrángatni, és még kb. 150 másik motoros, akiktől egy kis oldódás után már egyáltalán nem tartott. Sőt! Még interjút is adott kamerába. Ha megkapjuk, ígérem, felteszem.

Ismét nagyon büszkék voltunk rá, hogy ilyen laza, vagány és boldog a gyerekünk!

 

 Az alábbiakban a Manó Könyvek Kiadó könyvheti újdonságait ajánljuk.

 Hétvége vidéken… Nem kell hallgatni az ablakunk alatt megálló buszokat, a részeg bácsik danászását a szemközti padon… Nincs koszos, büdös BKV. Nincs rohanás. Cserébe, ahogy leszállunk a vonatról, érezhetően tisztább a levegő, a háttérzaj alaptartozéka a madárcsicsergés, és az egész városban érződik a növények zöld illata. Már a kocsiban hazafelé az állomásról érződik, hogy a lemenő nap is másként süt ránk. Hazaérve Vanda húgom berohan a házba (lányos szemérem a Párommal szemben), majd fél óra múlva a függöny mögül kikukucskálva már kokettál velünk. Közben túl vagyunk a beszámolón, hogy mi történt velünk a nagy Pesten. Ha éppen a fűnyírós időszakra érünk haza, akkor valaki néha áttol egy taliga füvet a szomszéd Sanyi bácsiékhoz, cserébe kap házipálinkát, vagy kopasztott csirkét, vagy legközelebb majd ő nyírja le a füvet előttünk is.

Az utcán szinte mindig van kint valaki, ha más nem a Sanyi bácsi hites neje, Marika néni, aki vagy a libákat terelgeti, vagy a kóbor kutyát zavarja el mindenféle ijedelem nélkül, vagy kapál, vagy meggyet szed. A lényeg, hogy ha a Szérűskert utca koronázott királynője – jelesen Vanda – úgy dönt, hogy neki kedve szottyan biciklizni, akkor nyugodtan kiengedhetjük az utcára, ahol óránként megfordul egy autó, viszont annál több esély van rá, hogy befusson Bianka, vagy Kitti, vagy a Dórika. Nem ritka, hogy valamelyik szomszédból szedjünk össze szutykosan. Bár ez a legkevesebb a lelki nyugalmunkért, hogy a kölök jól van, maximum lesz egy bibi a térdén, vagy összeveszik a barátnőjével azon, hogy ki üljön elöl a hintán, uram bocsá’ cserélnek-e bicajt vagy sem.

A vidék romantikája és (azért ismerjük el) hátránya: valaki mindig figyel. Ami jó, ha éppen jön a vízóra leolvasó, vagy ki akarjuk engedni a gyereket játszani, vagy van aki etesse a kutyákat amíg mi nyaralunk. Vagy jaj elfogyott a tojás átszaladok a Marikáékhoz. Akkor is jó, ha tíz perc alatt össznépi utcabált szeretnénk rendezni (kedvenc kép: a férfiak a beszaladnak egy kis kontyalávalóért, meg persze kísérő sörért, a nők meg kerítenek valahonnan 2 padot és leülnek pletyizni, és persze a gyerekek visonganak, szaladgálnak, nyúzzák azt, akitől a legnagyobb valószínűséggel kólát kapnak).Viszont néha fárasztó is, hogy lépten nyomon bele lehet botlani valakibe. Hogy a tizedik szembe jövő embernek is el kell mondanod, hogy mi van veled (sok választásod nincs, hogy válaszolsz-e vagy sem, mert addig nem nagyon engednek, amíg ki nem derítik, hogy öreganyád epeköve is rendben van-e már).

Vidéken más gyereknek lenni. Az ottani gyermekkor szerves része a disznóvágás, az utcán bandázás, a tehénszar kerülgetés, a bodzaszedés, a békakuruttyolás, a befőtt elrakás. Amíg Vanda kicsi volt, és egy pillanatra félrenéztünk, simán megkóstolta a döglött szárazbékát (semmi baja nem lett tőle, bezzeg a bölcsiből rögtön szájpenésszel jött haza). Tudjuk, hogyha nyáron este hajtják be a teheneket a mögöttünk lévő rétről, akkor fél nyolc van. Összehasonlíthatatlan az ottani élet és hangulat Pesttel.

Ha majd egyszer mi is összehozunk egy királyt vagy királynőt, mindenképpen el fog nyaranta tölteni ott minimum két hetet. Mondjuk azt nem tudom, hogy ezt hogyan adom elő anyámnak… Tekintve, hogy bőven benne van a gyerekezésben,közölte, hogy olyat ne vigyek mint a Vanda, mert az utca közelébe nem enged…Hmm… Majd megenyhül. :D Nem lesz az a „Jaaaaaj hát itt van nálam a kisunokám körberohanok vele a szomszédságban, hogy büszkélkedjek!” nagyi. Ami nyilván nem azt jelenti, hogy szeretni nem fogja, de nála nem fog működni az „Úgy ugráltatom a nagyit, ahogy akarom” magatartás.

Szóval mindenképpen szeretném, hogy megtapasztalja azt az életet is a gyerkőc, és belekóstoljon az ottani gondtalan gyereklétbe. Tudnia kell, hogy milyen a friss töpörtyű, hogy milyen az igazi bográcsos pörkölt, hogy milyen az igazi kovászos uborka. És nem utolsó sorban milyen reggel kutyaugatásra, libagágogásra és Sanyi bácsi favágására ébredni reggel fél hatkor. J

 Mindenki ismeri a kialvatlanságot, ilyenkor szédelgünk és nyűgösek vagyunk. Arról azonban sokaknak fogalma sincs, hogyan hat a kialvatlanság a nemi életére, a memóriájára, a kinézetére, általános egészségi állapotára, sőt, még arra is, hogy le tud-e fogyni. Az alábbiakban a kialvatlanság néhány súlyos hatását ismertetjük.

Az álmosság balesetet okozhat

A kialvatlanság szerepet játszott a legújabb kori történelem néhány nagy katasztrófájánál: a Three Mile Island-i atomerőmű 1979-es baleseténél, az Exxon Valdez olajszállító tankhajó zátonyra futásánál és a csernobili atombalesetnél.
A kialvatlanság naponta szedi áldozatait a közutakon is. Álmosan épp olyan lassú a reakcióidő, mintha valaki részegen vezetne. Az Egyesült Államokban a kialvatlanság az oka évi 100 ezer autóbalesetnek és 1500 ebből eredő halálnak. Nemcsak az autóvezetőkre hat azonban így a kialvatlanság, hanem számos munkahelyi baleset oka is.

A kialvatlanságtól nehezebben megy a tanulás

Az alvásnak kulcsfontosságú szerepe van a gondolkodásban és a tanulásban. Az alváshiány sokféle módon károsítja ezeket a szellemi folyamatokat, rontja a figyelmet, az éberséget, az összpontosítást, az érvelést és a problémamegoldást, ami miatt a hatékony tanulás nehezebbé válik.
Éjszaka az alvás különféle ciklusai a tanultak megerősítésében, bevésésében játszanak szerepet, ha valaki nem alszik eleget, nem fog tudni emlékezni a nap közben tanultakra és tapasztaltakra.

Az alváshiány súlyos egészségi problémákat okozhat

Az alvászavarok és a krónikus kialvatlanság az alábbiak kockázatát növeli:
- szívbetegség
- szívroham
- szívelégtelenség
- szabálytalan szívritmus
- magas vérnyomás
- stroke
- diabétesz

Az alváshiány megöli a nemi vágyat

Alvás-specialisták szerint a kialvatlan betegek csökkent libidóról és a szex iránti érdeklődés hiányáról számolnak be. Ennek oka az energiaszint csökkenése, az álmosság és a fokozott feszültség. Az alvási apnoéban szenvedő férfiaknál még egy tényező is szerepet játszhat, egy vizsgálat szerint az apnoés férfiak közel felének alacsony a tesztoszteronszintje. 

A kialvatlanság deprimáló

A napi 5 óránál kevesebbet alvókra jellemző lehet a stressz, a harag, a szomorúság és a szellemi fáradtság. Az alváshiány idővel depressziót okozhat, másfelől viszont az álmatlanság gyakran a depresszió első jele. Jó hír, hogy az alvásproblémák kezelése jó hatással lehet a depresszióra is.

Az alváshiány öregíti a bőrt

Néhány álmatlanul töltött éjszaka után gyakori a táskás szem, és a sárgás, fakó bőr. A krónikus kialvatlanság ráncosodást, a bőr fényének elvesztését és szem alatti sötét karikákat okozhat. Ha valaki nem alussza ki magát, a szervezete több stresszhormont, kortizolt bocsát ki, ami lebontja a bőr rugalmasságát elősegítő kollagént. Hatással van az alváshiány a növekedési hormonra is, csökkenő mennyisége idővel az izomtömeg és a csontsűrűség elvesztéséhez vezet.

Az álmosság feledékennyé tesz

Ha meg akarjuk őrizni a jó emlékezőtehetségünket, aludjunk eleget. Az emlékek megerősítéséért bizonyos rövid átmeneti agyi események, az ún. éles hullámsorozatok a felelősek. Ezek a hullámsorozatok továbbítják az információt a hippocampusból a neocortexbe, itt tárolja az agy a hosszú távú emlékeket. Az éles hullámsorozatok a legmélyebb alvás fázisában keletkeznek.

Az alváshiánytól hízni is lehet

Érdekes összefüggés, hogy könnyebb fogyni, ha valaki eleget alszik. Az alváshiány kapcsolatban lehet az éhséggel és az étvággyal, így, minden bizonnyal az elhízással is. Azok, akik napi 6 óránál kevesebbet alszanak, közel 30 százalékkal növelik meg az elhízás kockázatát a 7-9 órát alvókkal szemben. Az alváshiány ráadásul nemcsak az étvágyat növeli meg, hanem fokozza a sóvárgást a kifejezetten zsíros és magas szénhidráttartalmú ételek után.

Az alváshiány fokozza a halál kockázatát

Brit kutatók azt vizsgálták, hogyan hatnak az alvási minták több mint 10 ezer brit köztisztviselő mortalitására. A 2007-ben publikált eredmények szerint azok, akik 7 helyett csupán 5 órát aludtak, közel megkétszerezték a valamennyi okból bekövetkezett halál kockázatát. Különösen rosszul hat az alváshiány a szív- és érrendszerre.

Az alváshiány károsítja az ítélőképességet

A kialvatlanság hatással lehet arra, ahogyan az eseményeket értelmezzük. Romlik a megfontolt döntéshozatal képessége, mert nem tudjuk helyesen felmérni az egyes helyzeteket. Különösen igaz ez annak értékelésére, amit az alváshiány okoz az illető szervezetében. A legtöbb alváshiányos azt állítja ugyanis, hogy hozzászokott a kevés alváshoz, azaz képtelen felmérni a valós helyzetét.

 

Forrás: informed

 Egyszer már volt téma itt a blogon a mosható pelenka. Marha jó találmány, bőrbarát, környezetkímélő, csak még elég drága. Mi is elgondolkodtunk azon, hogy lecseréljük az eldobható pelenkákat ilyenre, de végül úgy döntöttünk, hogy majd a másodiknál ruházunk be idejében erre, mert nem szeretek a kelleténél többet mosni, és ahhoz kéne jó pár darab, hogy ne boruljon fel a mosási rendszerünk. 

Pár héttel ezelőtt rákattantam a szabásmintákra mindenféle plüss, táska és ruha témában, és akkor találtam rá az alábbi mosható pelusokra, amit otthon, vagy egy jó varrónő ismerős segítségével sokkal olcsóbban is el lehet készíteni/készíttetni, mint amennyibe az üzletekben kerül. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Úgyhogy akit eddig kizárólag az ára tartott vissza a mosható pelenkáktól, azoknak itt a megoldás:

http://www.thenappynetwork.org.nz/diy.php

A honlapról letölthetőek a szabásminták!

 

 Kicsit szégyellem bevallani, de nem szeretem a játszótereket. Persze emlékszem arra, hogy kicsinek mennyire jó volt odajárni és játszani, hintázni, bandázni a többi gyerekkel. Annak egy külön életérzése van. 

Szülőként nem szeretem, pedig minden nap meglátogatunk a környéken egyet, mert a gyerek nagyon élvezi.

A környezetünkben elég sok játszótér található. Az egyik pont az ablakunkkal szemben van, és egyszerűen undorító. Nagynak nagy, de koszos, nem zárható, és a szülők.....

Lényegében minden játszótéren a szülőkkel vannak problémáim. Az egyikben kisebb, a másikban nagyobb, ez is attól függ, milyen messzire merészkedünk. 

Az általános probléma az, hogy amikor kimegyünk a játszóra, mindig azzal szembesülök, hogy amint lehet, a szülők elheverednek a padon, és odazavarják hozzánk csemetéiket. Nem mondom, hogy nem aranyos a többi gyerek, de az enyém még kicsit esetlen, oda kell rá figyelni nagyon, és akkor jön még három másik, akik elkezdenek nekem édesen magyarázni az ovis, sulis élményeikről, nekem pedig égnek áll a hajam, hogy most mit és hogyan csináljak, hogy mindegyik igénye ki legyen elégítve. Mert persze el nem zavarom őket. Aztán, amikor piszkálják a gyerekem és megpróbálják elvenni tőle a játékait. Mit is mondjak? Nem fogom elvenni tőlük, de bébike még nem tud szólni a saját védelmében. Túl szoktuk élni, de nem kellemes dolgok. A nálunk lévő játszótérre pedig általában olyan szülők járnak, akik szó szerint leköcsögözik vagy legyökerezik a gyereküket, ami nem az én gyerekem fülének való, és nekem sem esik jól, amikor ilyeneket hallok. Szeretek azonban úgy játszóterezni, amikor nincs ott más, de ez igazán ritka, és nem is biztos, hogy jót tesz a gyerek szocializációjának. Ismerkedjen csak. Azt nem tudom megválogatni, hogy kivel, de figyelem az eseményeket. 

Lényegében ennyi, még nekem is nagyon hétfő van. 

Remélem mindenkinek jól telt a hétvégéje, mert csodás idő volt.

A hét utolsó munkanapján szeretnék egy kicsit Királyunk mostani szokásairól mesélni. Alapjában véve semmi baj nincs vele. Nyugodt, boldog, kiegyensúlyozott gyerek a maga kis furcsaságaival együtt.

Mióta elkezdett járni és beszélni (beszédkezdemények és néhány tudatosan használt szó) egyre jobban élvezi, hogy nyílik a világ előtte. 

Nem tudom, hogy a fogzás teszi-e,-mert mindent arra sem lehet fogni-, vagy a kor jellegzetessége a mostanában sűrűn előforduló hisztike, amit be kell valljak, elég nehezen viselek. Nem is a reggelekről van szó, de estére már visszhangzik a fejemben az áááááááá. Ha valami nem úgy van, ahogy Őméltósága akarja, akkor már indul is a lelki terror. Mi azok a típusú szülők vagyunk, akik nem engednek a nyomásnak. Nem szeretnénk, ha egyszer csak azon vennénk észre magunkat, hogy a fejünk tetején ugrál. Ezeket a helyzeteket megpróbáljuk a lehető legnormálisabb módon elrendezni, hiszen azt semmiképpen nem szeretnénk, ha a gyerek lelke sérülne. Kompromisszumot kötünk, elvonjuk a figyelmét, a komolyabb "nem szabad" dolgoknál pedig kategorikusak vagyunk. Nálunk ez így alakult ki. 

A másik dolog vicces, és sokat röhögünk is rajta. Amikor a gyerek feláll vagy leül, a tettet egy idős ember nyögése kíséri. Hogy ez hogyan is alakult ki nála, ne kérdezzétek, mert nem tudjuk. 

Sok mindent megtanult már eddig, agya mint egy szivacs, ami egy csoda. Legalábbis én így élem meg a szellemi fejlődését, mert most közvetlen közelről tapasztalom egy kicsi gyerek testi és szellemi változásait. Jól vagyunk összerakva mi emberek, ezt kell megállapítanom. 

Az autóra, motorra azt mondja: brum

Az állathangokat is elkezdte utánozni, de mostanában kezdi kicsit leegyszerűsíteni a dolgokat, minden: vau, vagy hápi

A családtagokat is megszólítja, tudja, hogy ki a: Papa, a Nagypapi, Mama, Nyanyi, Apa, Anya, Miki.

Az idegenekkel nagyon barátságos, bár aki annyira nem szimpatikus neki, azzal kapcsolatban vannak fenntartásai, és belénk kapaszkodik. Mindemellett nagyon jó lelke van és önzetlen. A hasát nagyon imádja (jelenleg 13,5 hónapos és 11,5kg), de ez sem tartja vissza attól, hogy ismerősnek és idegennek egyaránt adjon a kiflijéből és az egyéb ételeiből. 

A tömegközlekedéssel kapcsolatban még csak annyit, hogy konkrétan kikéri magának, ha egy járművön valaki, akit kinézett magának, nem kapható egy kis csevejre vagy mosolygásra.

A gyerek nagyon makacs, de ezt tudom, honnan örökölte. :-)

Elképedek, amikor azt látom, hogy összefüggéseket ért meg, és egy éves korára tisztában van az "egy" fogalmával. Ez arra vezethető vissza, hogy a kekszet, babapiskótát, tönkölypufit zacskóból kapja, onnan veszi ki Ő a saját kicsi kezével. Mindig mondtam neki, hogy egyet vegyen ki, és ha véletlenül két vagy három darab kerül a kezébe, akkor az egy feletti részt visszateszi a zacskóba. 

A másik számomra meglepő dolog, hogy megkülönböztet öt színt, felismeri és használja. Ha azt kérem tőle, hogy a narancssárga karikát tegye vissza a helyére, megteszi, és marha jól csinálja, nagyon büszke vagyok rá. 

Mindent visszatesz a helyére, ha arra kérjük, de ennél a témánál elmesélem, hogy a szennyes tartóját minden mosás előtt jól át kell néznem, mert ott szoktak landolni a kincsek (távirányító, műanyag játékok és egyéb nem odaillő dolgok). 

Mióta meleg van, szeret pancsikolni ha meglát egy kis vizet valahol, aminek a múltkor az lett a következménye, hogy az alvós morzsikáját megmártogatta a felmosóvízben. 

A mostani életszakasza tehát többségében vidám és mozgalmas, nagyon élvezzük.

 

Mára ennyi! 

Kellemes hétvégét kívánok mindenkinek ebben a fantasztikus időben!

 

 

 a tejcukor, vagy más néven laktóz emésztése zavart szenved, akkor laktóz érzékenységről, illetve a laktóz intoleranciáról beszélünk.

A táplálékallergia terápiája a tüneteket kiváltó allergének elkerüléséből áll. A gyakorlatban azonban az étrendet nagyon nehéz betartani, mert ezek az élelmi anyagok más élelmiszerekben is előfordulnak, mint összetevők, és rejtett formában való jelenlétükkel számolni kell. 

A legtöbb élelmiszer több komponenst tartalmaz, és sokszor abban sem lehetünk biztosak, hogy ha az alapanyag nem is tartalmazza az allergizáló anyagot, vajon nem keveredett-e bele a gyártási folyamat során.

Alternatív tejpótlók

Hogy a tejcukor érzékenyek sem maradjanak tej és tejtermékek nélkül, az élelmiszeripar számos növényből készít tejtermékeket helyettesítő készítményeket. Legelterjedtebbek és legismertebbek a szójából készült termékek, de kaphatóak a kereskedelmi forgalomban zab tej, rizs tej, köles tej és egyéb gabonákból készült tejek, tejtermékek is.

A szójából és más növényekből készült tejjellegű termékek kiváló alternatívák a laktózintoleranciában, valamint a tejfehérje-allergiában szenvedő betegek számára.

Érvek a gabonatejek mellett:

• Magasabb fehérje, és kevesebb zsírtartalom.
• Nem tartalmaz koleszterint.
• A szójatej teljesen vegetáriánus, nem tartalmaz állati összetevőket.
• Alternatív lehetőségként szolgál olyan emberek részére, akik laktóz érzékenyek.

Mire való a Magyar Táplálékallergia és Táplálékintolerancia Adatbank?

A tejcukor számos élelmiszerben fellelhető: a vajban, szalámiban, édességekben, kenyérben, még a zacskós levesben is, kedvelt édesítőszere a készételeknek. Hogy mely élelmiszerek tejcukormentesek, annak könnyen utána tudunk nézni a Magyar Táplálékallergia és Táplálékintolerancia Adatbank honlapján. Az Allergia Adatbank nyilvántartja azokat az élelmiszeripari termékeket, amelyek - a gyártók nyilatkozata alapján - mentesek az allergiás tüneteket kiváltó anyagoktól. Így az élelmiszeripari termékek sokaságából kiválaszthatók azok, amelyek segítségével a tejcukorérzékenyek is változatos, az egészségmegőrző táplálkozásnak megfelelő étrendet állíthatnak össze.

 Egy közelmúltban végzett amerikai vizsgálat szerint a tizenévesek 40 százaléka fluorózisban szenved. A túl sok fluor a fogak elszíneződésével jár. Figyeljünk a jelekre, és tegyük meg a megfelelő lépéseket a megelőzés érdekében.

Köztudott, hogy a fluor ellenállóvá teszi a fogakat a szuvasodással szemben, de egyes gyerekek túl sokat kapnak belőle. 

A legújabb adatok szerint az általános iskolások egyharmada, és a középiskolások 40 százaléka szenved fluorózisban. A fluorózis nem veszélyes, de fehér csíkok, illetve barna foltok megjelenését okozhatja a fogakon. Az amerikai környezetvédelmi hivatal az ivóvíz fluortartalmának ajánlott mennyiségét a közelmúltban maximum 0,7 milligramm/literre csökkentette.

Ha ennél több van az ivóvízben, a fluoros fogkrémet lehet ugyan használni, de a gyereknek nem kell külön fluortablettát kapnia. A kútvíz is tartalmazhat sok fluort, ezért a gyerekek kapjanak palackozott vizet. 

A fogak fluoros elváltozása esetén mutassuk meg a gyereket fogorvosnak, aki fölírhat egy készítményt a fehér foltok halványítására.

 

Forrás: informed

 

Arra szeretnélek kérni Benneteket, akik olvassátok Buckafalva életét, hogy osszátok meg ismerőseitekkel a Facebook oldalán, és írjatok sok-sok véleményt az írásokról!

Nyugodtan lehet kommentelni is, nem haragszunk meg érte!

ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉSSSSSSSSSSSSS, aki kedvet kapott az íráshoz, vagy egyszerűen csak el szeretne nagyközönség előtt mesélni magáról, családjáról, babájáról valamit, írjon a buckafalva@gmail.com email címre. Szeretettel fogadjuk!

 

 Nekem nem is kell igazán bemutatnom, megtette helyettem, íme: 

Szeretettel üdvözlök mindenkit, Theoney vagyok. Röviden talán annyit rólam, hogy Manó uraság keresztapjának az élettársa vagyok (mindamellett Ceglédről Pestre szakadt, de gyökereit megtartó vidéki lyány, egyetem előtt, főállásban mégis dolgozó, hogy ne csak egy férfi oldalbordájaként legyek aposztrofálva). Itt elég annyi is, hogy hű alattvaló. Lassan majd mi is alapítunk királyságot, addig is (engedtessék meg ennyi) kárörömmel figyelem, ahogy a drága Párom elhűlve szembesül a gyerekneveléssel azon alkalmakkor, amikor a Királyfi színe elé járulunk.

Eddigi életem során abban a szerencsében volt részem, hogy a családom és a közeli ismerősök komolyan vették a családalapítást, így 12 éve folyamatosan gyerekekkel vagyok körülvéve, mondhatom hát azt – a blog szellemiségét figyelembe véve-, hogy igazi vándor vagyok, aki rengeteg királyságban megfordult. Van, ahol az udvari bolond szerepét öltöm magamra, van ahol a Jótündér keresztanya vagyok, de előfordul olyan is, hogy az Anyakirálynő bizalmasa. Legközvetlenebb tapasztalatom a Húgommal van, jelenleg öt és fél éves. Annyit ki merek jelenteni, hogy minden helyzettel találkoztam már, de az, hogy mindezeket a tapasztalatokat hogyan fogom kamatoztatni… Talán erről Lyzard többet tudna mondani, az alapján, amit eddig látott.

Nem akarom hosszúra nyújtani a szót, ezért első alkalommal egy rövidebb bejegyzéssel kezdenék.

Szurkolók az oldalvonalról

Legkönnyebben így tudnám definiálni azokat a párokat, akik sokat járnak a már királyságot alapított barátaikhoz. Egyrészt sokszor lenyűgöz a profizmus, a könnyedség, amivel a gyereket nevelik, mintha erre születtek volna. Másrészről – ismerjük el a szurkolók többsége ilyen- előfordul, hogy meg vannak győződve arról, ők jobban tudnák ezt vagy azt végrehajtani. Hát kérem a Húgom megszületésével szurkolóból át lettem minősítve cserejátékosnak, oldalvonalról irány a kispad, és ha kell, igenis állj be játszani, mert a csapatnak szüksége van rád. Na, akkor az általam olyan tökéletesnek talált ötletek ott dőltek dugába, ahol a gyerek éppen megpöccintette. Más az, ha hétvégén kimész egy meccsre, és más az, ha bármikor becserélhetnek. Szóval, amit ki akarok hozni ebből, hogy szurkolóként könnyen elfelejtkezünk arról, hogy milyen nehéz is valójában helyt állni, milyen nehéz nap mint nap az edzés, hogy azt senki nem firtatja, hogy mi mindent kell tenni ahhoz, hogy abban a hétvégi 90 percben is a legjobbat tudják kihozni magukból. Nem szép dolog okoskodni, hogy bezzeg én így, bezzeg én úgy… Maradjunk csak továbbra is szurkolók addig, éreztessük kedvenc csapatunkat a szeretetünkről és a támogatásunkról. És tudják mit? Élvezzük is ki azt, hogy aludhatunk, nincs izomlázunk, amíg tényleg be nem állítanak majd élesben is, nagyközönség előtt.

 

 Úgy érzem, a mai téma megérdemel egy posztot. Már csak azért is, mert aki tapasztalta már a lentieket, az legalább örülhet, hogy nincs egyedül, aki pedig még nem élt meg ilyesmit, el kell, hogy keserítsem, valószínűleg vele is meg fog történni.

 

Még régebben történt, hogy Anyukám elmondta, készüljek fel arra, hogy amikor a gyerek már egyedül is járóképes lesz, és elmegyünk egy boltba, vagy akárhova, és a gyerek majd a földhöz veri magát valami oknál fogva, akkor:

1, a helyzetet nem könnyű megfelelően kezelni

2, nagy a valószínűsége annak, hogy majd a többi vásárló beleszól a gyerekkel való konfrontációmba

Nem hittem, hogy ezek hülyeségek, hiszen mindannyian ismerjük az emberek hozzáállását bizonyos dolgokhoz, és azt se felejtsük el, hogy vannak olyan emberek, akik alig várják, hogy vitába keveredjenek. Szerencsére a mi kis Manócskánknál még nem fordult elő a földre verem magam és úgy hisztizek szituáció, de ez nem is csoda, mivel nem az ő korának sajátossága még ez a viselkedésforma. 

Annyi viszont már történt, hogy ha nem arra megyünk, amerre ő szeretne menni, akkor visít az utca kellős közepén. Ez megtörténik akkor is, ha nem vagyok hajlandó az út mentén elengedni a kezét, de nincs mit tenni, majd megszokja, hogy ezt muszáj így csinálni.

Tehát akkor a kedves vásárló társakról szóló sztori következik.

Előfordult már pozitív eset is a közértben. Azért írom ezt le először, mert általában pozitívan jó felfogni a dolgokat, és kell egy kis ellensúlyozás is a témában. 

Még mikulás környékén jártunk, amikor egy néni megállított bennünket a közértben, hogy szeretne adni Buckafalvinak valamit. A néni elsőre elég furának tűnt, és el is kezdtem aggódni, amikor a szatyrához nyúlt, hogy vajon mi kerül majd elő belőle. Aztán előhúzott egy origami madárkát, és odanyújtotta nekem, hogy tegyem fel a gyerekszobába, mert ha felakasztom, akkor majd forog. Nagyon szép gesztus volt tőle, főleg azért, mert még életemben nem láttam. Jó érzés, hogy vannak ilyen emberek.

A negatív tapasztalatból eddig kettő is van. 

Az első az volt, amikor mentünk valahova, és mostanában csak úgy tudunk nyugodtan tömeg közlekedni, hogy valami pékárúval be van tömve a gyerek szája. Vettem neki egy kiflit, amit előszeretettel majszolgatott. (Szeret jó ropogós kiflit enni, mert sok foga jön egyszerre, és ilyenkor tudja dörzsölgetni vele az ínyét.)

Állunk a megállóban, amikor odajön egy hölgy, és azt mondja:

-Ne haragudjon, hogy megszólítom, de a másik oldalról figyeltem önöket, és a gyerek kezében lévő kiflit össze kéne nyomni a gyereknek, mert így nem tudja majd megenni.

Nagy döbbenet a részemről, majd ennyit tudtam kinyögni (a mi családunkban a frappáns válaszok a párbeszéd után kb. két órával később jutnak eszünkbe)

- Köszönöm szépen, nem haragszom, de a gyerek már több hónapja eszik kiflit, és meg tudja így is enni.

- Nem tudja! 

Gondoltam magamban, most már jó lenne, ha elmenne, mert hamar ki tudok kelni magamból, ha kötözködnek velem olyan dologban, amit talán én tudok a legjobban kettőnk közül.Még magyarázott egy kicsit, de igyekeztem érzékeltetni vele, hogy tudom, mit csinálok.

Otthagyott, amikor már kínomban összenyomtam a gyerek kiflicsücskét, de addig nem mozdult.

A másik sztori hétfőn történt. 

Van egy nagyon idegesítő nő a háztömbünkben, aki állandóan veszekszik a lakógyűléseken, és érezni rajta, hogy ki van éhezve a vitára. Mindemellett iszonyat idegesítő, flegma stílusa van. 

Szintén közértben voltunk, a gyerek éppen a fólia ásványvizet tapogatta. (szerintem szétunja az agyát vásárlás közben) A nő jött szemből a kocsival, minket pedig elengedett a babakocsival. Már leguggoltam a kenyérszalonnákhoz, hogy kiválasszam a megfelelőt, amikor szóba elegyedett velem.

- A gyereknek kint volt a babakocsiból a keze, majdnem eltörte. Nem ütötte be?

Néztem rá értelmesen, nem értettem, hogy miről beszél. Kínomban hazudtam neki, mert Anyu szavai visszhangozni kezdtek a fejembe, és idő előtt le akartam zárni a beszélgetést.

- Köszönöm, de nem az első gyerekem, tudom, hogy kell vele közlekedni. Nem ütötte be a kezét, figyelek rá. 

A nő csak szajkózta a magáét, látszott rajta, hogy nem elégedett a válaszommal. Úgy éreztem magam, mintha a Máté Kriszta által vezetett műsorban lennék, és a válaszom egy "viszlát"-ot érne.

Mindenre csak két szót mondogattam, jó és köszönöm, és közben feltűnően a szalonnákra koncentráltam. 

Belül szét tudtam volna robbanni, hogy egy idegen hogy jön ehhez, hogy engem kérdőre vonjon, és hogy gondolhatja azt, hogy nem figyelek oda a gyerekemre eléggé, illetve hogy képes lennék neki okkal fájdalmat okozni! Ez tüske egy anyának, nem is kicsi!

Amikor nem voltam hajlandó tovább foglalkozni vele, elment. Aztán a legnagyobb sajnálatomra, pont elé kerültünk a pénztárnál, ahol át akarta engedni a helyét, de én ebből már köszönöm, nem kérek. Nincs tél, hogy az anorák rárohadjon a melegben a "picire", és már elmúlt egy éves, egy kis türelmet neki is tanulnia kell, meg csak azért sem, mert előtte két perccel még ki akart a nő zsigerelni idegileg. Elutasítottam. Újabb harc következett a pozíció megtartásáért. 

Nem hagyta annyiban, és jött a következő támadás:

- Tudom, hogy nem fog tetszeni, de a gyerek szemébe lóg a sapka. 

(Bébi mindig jelzi, amikor már nem lát a sapitól, de azt hiszem akkor már ő is meg volt döbbenve a történteken.)

Felhúztam a sapkát, megköszöntem a figyelmeztetést, és már csak az járt a fejemben, hogy minél hamarabb eltűnjünk onnan. 

Büszke voltam magamra, hogy nem kezdtem el veszekedni vele, hogy mi a francért szól be állandóan. Tudok viselkedni, mióta gyerekem van.

Ha volt már hasonló sztoritok, írjátok meg a buckafalva@gmail.com-ra, mert kíváncsi vagyok, hogyan lehet az ilyen helyzeteket megfelelően kezelni. 

 

 

Időtlen idők óta küszködnek a szülők azzal, vajon hogyan tudnák rávenni a gyereket a zöldségfélék fogyasztására. Manapság ez a téma még sokkal fontosabb lett, mert világszerte aggodalomra ad okot az elhízás immár a gyerekek körében is.

Egy tavaly végzett holland vizsgálatban a kutatók egy csoport 4-12 éves gyereknek kétféle zöldséget, répát és zöldbabot adtak. A zöldségeket pürésítve vagy párolva, főzve, sütve, grillezve vagy zsírban kisütve kínálták. Kiderült, hogy a gyerekek a főtt, illetve a párolt zöldséget kedvelték leginkább, mert ez a két módszer őrizte meg a legjobban a zöldség eredeti ropogósságát, színét, ízét és textúráját. Igaz, ropogós a zsírban sült zöldség is, de szerencsére a gyerekeknek kevésbé ízlett, mert az elkészítés során megbarnult, így kevésbé emlékeztetett a nyersre. A túlfőzött vagy pürésített főzelékféle sem volt vonzó.
 

 

A kutatók tehát azt ajánlják a szülőknek, hogy épp csak kicsit megpárolva vagy megfőzve adják a gyereknek a zöldséget. Mi is fogyasszunk zöldséget, a gyerekre nem a sok magyarázat, hanem a példa hat a legjobban. Fontos még, hogy legyünk kitartók, előfordul, hogy a gyerek tízszer is megkóstol és visszautasít valamit, mire a végén megszereti. Kedvcsinálónak jó ötlet, ha a gyereket is bevonjuk a sütés-főzésbe, és ügyeljünk arra, hogy az étkezések hangulata nyugodt, bensőséges legyen. 

Forrás: informed

Nem tudom megállni, hogy ne írjak ehhez a cikkhez megjegyzést. Az eddigi tapasztalatom az, hogy a gyereknek nincs az elején ízlése az ételekkel kapcsolatban. Persze vannak olyan kaják, amiket nem eszik meg szívesen, de nem gondolom, hogy ez egyenesen arányos azzal, hogy nem is szereti. Nálunk előfordult már, hogy azt a spenótot, amit én készítek, valamiért nem hajlandó megenni Urasága, a Mamáét pedig falja. (Nem főzök rosszul, de a spenótot utálom.) Így spenótot csak a Mamánál eszik, de azt szoktam is neki kérni, mert rengeteg vitamin van benne. Van olyan időszaka is, amikor valami nem szimpatikus neki, de egy hónappal később már nagyon szívesen megeszi. Az amerikaiakra most nem térnék ki és a gyors éttermi gyerekmenüket sem minősíteném, pedig tudnék mit írni róluk is ebben a témában, de minek. Mindenki tudja szerintem, hogy mire gondolok.

Szóval. Véleményem szerint a gyerek ízlésének kialakulásában óriási szerepet játszik az, hogy az elejétől fogva milyen étrendje alakul ki a gyereknek. Mondanom sem kell, hogy ez is rajtunk, szülőkön múlik. Amikor kibújnak a fogacskák, már semmi nem áll útjában egy kis nyers répának, almának, körtének, vajreteknek, krumplinak, paprikának, paradicsomnak. Ha ezeket nyersen megeszi, és megszokja, hogy az étrendje része, akkor később is nagy valószínűséggel meg fogja enni. Kivéve persze azt az időszakot, amikor lázadozni fog majd minden ellen. 

Csak nem bírom megállni, hogy nemtetszésemet nyilvánítsam a gyors éttermi láncok gyermekmenüivel szemben. Tudnék itt nagyon csúnya szavakat is használni, de a leginkább ideillő kérdés a: Minek? Miért kell kicsi gyerekeket elkápráztatni apró hülye játékokkal, amivel sajtburgerek ezreit adják el olyan gyereknek, akiknek erre semmi szükségük nincs. Persze mi is szeretjük az ilyen típusú kajákat, de az ára és a tartalma miatt mértékletességet gyakorolunk. Nem azt mondom, hogy soha nem fogom bevinni oda a bébit, de az biztos, hogy két éven belül fogalma nem lesz arról, hogy ilyen étel létezik. 

Zárószónak még annyit, hogy az egy dolog, hogy van ilyen szendvicses játékos baromság, de ki teszi a gyerek szájába? Hát nem a Ronald, az biztos!

 A magyar blog oldalán is jelen leszünk!

<a href="http://blogok.info" target="_blank">Magyar Blogok</a>

 

 

 Mivel sajnos nem tudtam sokáig szoptatni, adott volt a lehetőség, hogy néha "szabadságra menjünk". Szerencsés helyzetben vagyunk, hogy mind a két részről támogató nagyszülőkkel vagyunk megáldva. Nálunk szabad rablás van a gyerekkel kapcsolatban, vihetik, amikor akarják, és ha valami programot találunk ki magunknak, akkor szívesen állnak a rendelkezésünkre. Ez azért is jó, mert van időnk egy kicsit kettesben lenni Buckafalvi Apukájával, és ápolgatni a mi kis kapcsolatunkat is. No, de nem a mi szerelmi életünkről akarok írni, hanem arról, hogy megmosolyogtató, mégis felháborító :-) amit a gyerek művel, amikor egy ilyen "elvivős" hétvége után elmegyünk érte. 

Már az úton odafelé csak arról beszélünk, hogy mennyire hiányzik, és alig várjuk már, hogy lássuk. Apának szokott örülni, én viszont rendszerint le vagyok tojva, amit kikérek magamnak. Nem arról van szó, hogy engem nem szeret a gyerek, hanem annyira jól érzi magát a nagyszülőkkel, hogy maximálisan ki van elégítve minden szempontból minden igénye. A mamák átveszik ilyenkor az anyaszerepet, a gyerek pedig odáig van a gyönyörűségtől. Olyankor csak ŐK léteznek, ami egy szuper dolog. Időnként azért szóváteszem, mert valljuk be, nem esik túl jól, amikor megérkezünk, és eltol magától, mert ő vissza akar menni a mamihoz, de mindig azt a választ kapom, hogy örüljek neki, hogy nem csak én vagyok az életében. Örülök, persze, hogy örülök, hogy ilyen kis közvetlen, bárkivel jól kijövő gyerek, de az anyai szívem.... hát igen, nem lehet ezeket szavakkal leírni.

 

A barátokkal is elvan a Bébi, a Keresztapjáékkal is szokott időzni, és marha nagy mázli, hogy ha szükségem van felvigyázásra, vagy csak simán kell egy kis erősítés itthonra, akkor mindenki ugrik az első szavamra, ha lehetőségük van rá. Ezzel igyekszem nem visszaélni, nagyon hálás vagyok nekik!