Buckafalva

 A tegnapi nap furcsán kezdődött,ezért is nem írtam semmit végül. Nagyon fáradtan ébredtem, az idő sem volt valami szép, semmihez nem volt kedvem.

A gyerekkel már egy hete vívjuk a magunk kis csatáját, mert elkezdte bontogatni a szárnyacskáit, és ehhez az akaratosság is hozzá tartozik. Ez nem is lenne baj, ha ki lehetne belőle zökkenteni, de az ritkán sikerül. Nagyon leszívja az energiáimat az, hogy bebizonyítsam, felesleges az ilyen szintű akaratoskodás, mert amúgy is megkap mindent, amit szeretne normális határokon belül. Nála az egész így néz ki: Megfeszíti magát, összeszorítja a kis kezeit és elkezd morogni. Lehet, hogy nem tudja, hogy nem kiskutya? :-)

Ezt kb. 10-15 percenként csinálja egész nap, mindegy, hogy hol vagyunk. Beleléptünk az első mini dackorszakba, és nehezebben viselem, mint gondoltam. Az én aranyos pici fiam, aki mindig nagyon boldog és nevetős volt, most átment egy morgó mackóba, aki azt sem tudja mit akar, de azt nagyon el akarja érni!

Beszélgettünk Párommal, hogy azért ezt nem kéne annyiban hagyni. Persze nem tudja szavakkal kifejezni önmagát, jeleznie kell valahogy, ha nem tetszik valami, de hogy ütre-püffre ezzel szórakozik, az nem ok. Megmagyarázni még nem lehet, hogy ez a viselkedés nem mindig célravezető, kiabálni nem fogunk vele, mert értelmetlen, ha abajgatjuk akkor pedig csak adjuk alá a lovat. 

Végül három módszer vált be: ha elkezdi a hisztikét, akkor vagy utánozzuk benne, vagy nevetünk rajta, vagy egyszerűen nem veszünk tudomást a történtekről. Utóbbi nem szokta annyira érdekelni, de a másik kettőn általában ledöbben. Tegnap a pelenkázón történt meg az az eset, hogy éppen pelust cseréltünk, amikor Apa hazaért. Amint meglátta a gyerek, már ugrált, hogy ő Apához akar menni, és amikor Apja visszatette a pelenkázóra, hogy kerüljön rá pelus, mielőtt pisiben úsznának mind a ketten, a gyerek kiverte a magas C-t. Potyogó könnyekkel és liluló fejjel kezdett el hisztizni. Mi álltunk felette, és egyszerre elkezdtük utánozni. Ezen Barnus annyira meglepődött, hogy csak nézett ránk kikerekedett szemekkel, és azt is elfelejtette, hogy az előző pillanatban miért is balhézott. Szóval célravezető a válaszreakció, csak nem tudom, hogy meddig. Nagyon várom már, hogy tudjon beszélni, és el lehessen neki majd magyarázni az ilyen dolgokat. Addig is marad a szülői taktikázgatás!

Találtam egy könyvet, szerintem meg fogom venni, mert nagyon kíváncsi vagyok rá, és nem is drága:

http://www.goodnews.hu/product_info.php?products_id=862&osCsid=f577f2d680b71d60557741bc36a18291

Kellemes hétvégét kívánok mindenkinek!

 Az alábbi sorokat Mr. Spock írta, aki egy amerikában tevékenykedő nőgyógyász és az index fórumán nyújt segítséget mindenféle nőgyógyászati kérdésben. Minden kismamának ajánlom, mint kötelező olvasmányt. 

" 
A szülés fáj. Nagyon fáj, nincs mese. Akárki, akármit mond, a szülés egy rendkívül kellemetlen folyamat. De te is tudod, hogy át kell menni rajta, tehát a kérdés az az, hogy miképpen lehet minimalizálni a fájdalom hatásait rajtad. Mert erről van szó, a pszichológiai tényező, ami meghatározza azt, hogy mennyire engeded meg magadnak a fájdalom átélését. Kevés ember (meg kevés orvos is) tudja, hogy a morfium például nem állítja meg magát a fájdalmat, hanem a fájdalom tudatosodását kapcsolja ki! Az is tudott, hogy nagy sporteseményeken sportolók néha repedt végtaggal végigjátsszák a meccset, mert a tudatuk annyira másra koncentrál, hogy nem tudatosodik bennük egy megrepedt láb vagy kar által okozott, amúgy rendkívül jelentős fájdalom. És amikor a meccsnek vége van, a fájdalom hirtelen elkezdődik. Tehát a tudaton múlik minden. Az, hogy te akarod ezt a gyereket, és örülsz neki, az már egy fél győzelem. Hosszú évek tapasztalata szerint, akik örülnek a gyereknek, jobban viselik az egészet. A másik felére pedig ezek az egyszerűnek látszó, de egyáltalán nem könnyen betartható szabályok vonatkoznak: 

Ne várd a következő fájdalmat (méhösszehúzódást). Amikor az egyik elmegy, azonnal irányítsd a tudatodat valahova máshova. A "hovát" neked kell eldönteni. Talán pároddal beszélgess valami MÁSRÓL, ha van TV a szobában, nyugodtan nézd, ha nincs, vigyél magaddal rádiót, magnót, CD-t, akármilyen zenét, amit esetleg élvezel. Ne szégyellj mással foglalkozni szülés közben! 
Teljesen engedd el magad fájdalmak között. Lazítsd el az összes izmodat, tudatosan. Az ellenkezője sok energiát használ, és a végére, amikor nyomni kell, nem lesz, ami többszörösére hosszabbíthatja meg a nyomó fázist. 

Nyögés, sírás, ordítás, akármilyen variációja ezeknek - ugyan egy természetes reakció, de attól nem fog semmi kevésbé fájni. Viszont növeli a fájdalom tudatosodását, és szintén nagyon használja az energiát. Egyszerűen utasítsd magadnak vissza, hogy hangokat adjál ki. Helyette csak lélegezzél lassan és mélyeket. Ez nagyon fontos. 

Ne vitatkozz az orvossal vagy a nővérekkel. Abszolút vesd magad alá Mindennek, amit mondanak. Ha valami olyat mondanak, amiről úgy érzed, hogy nem vagy képes végrehajtani, akkor is hajtsd végre. Ha valami olyat mondanak, amiről úgy érzed, hogy teljesen lehetetlen végrehajtani, AKKOR IS azonnal csináld meg. (A józan ész határain belül persze (:-)) 

Számíts arra, hogy sokáig fog tartani az egész. Nem lehet tudni meddig tart, és sokszor látom, hogy az elején meg mennek a dolgok, de amikor hosszabb ideig tart, mint amire az anya számított (valami okból) a kontroll összeomlott. 

10cm méhnyaktágulásig minden automatikusan történik. De onnan neked kell kinyomni a gyereket. Ez eltarthat 5 percet, vagy több órát, és ha hiszed, ha nem, rajtad múlik a zöme. És az a legfájdalmasabb rész. Tehát ezt kell leginkább a fejedbe verni. És itt kell leginkább leküzdeni a fájdalomtól való félelmet. Igen, fáj, így is úgyis, de ha gyorsan tudod csinálni, hamarabb vége van. Hogyan kell nyomni? A következő hasonlatot szavalom a betegeimnek, jó eredménnyel (ezt): mintha egy borzasztó székrekedésed lenne. Nem vicc. Nem körülbelül úgy, hanem PONTOSAN úgy. Ha széklet jön, nemhogy nem szegyen, hanem annak a jele, hogy jól csinálod. Nagyon fontos ODA LE koncentrálni a nyomás erejét. A természetes reakció az, hogy arcba, mellkasba nyomni (szemei kigúvadnak című műsor), de sajnos az nem jó. Koncentrálni kell tudatosan a nyomást ODA LE. És minden méhösszehúzódást maximálisan ki kell használni. Mivel nagyon fáj, a természetes reakció egyszer nyomni, aztán elsumákolni a hátramaradó időt. Ne engedd meg magadnak ezt a "luxust". Ha jön a fájdalom, vegyél egy mély lélegzetet, tartsd benn az összes levegőt, és nyomj, OTT LENN, mintha székrekedésed lenne. A fájdalom néha visszatart attól, hogy IGAZÁN nyomjál. Ezt se engedd meg magadnak. Minél jobban nyomsz, annál hamarabb történik. Ha elfogy a levegő, gyorsan fújd ki, és ha a méhösszehúzódás meg mindig tart, gyorsan lélegezzél kettőt, a harmadikat tartsd benn, és nyomjál mint egy gőzmozdony. És egészen addig csináld ezt amíg tart a méhösszehúzódás. De ha elment, azonnal engedd el magad, minden izmodat, és PIHENJ. Nyomás közben akármilyen hangot kiadni TILOS. Nem, nem azért mert akárkit is zavar, nem erről van szó. A dolog mechanikájáról van szó. Ha hangokat adsz ki, a tüdőben lévő levegő 
nyomása leesik, és minden jóindulatod ellenére nem tudsz igazán nyomni, de meg ugyanúgy fáj, ugyanúgy használod az energiádat. Tehát meg egy kis nyögést se engedj meg magadnak. 

Ha képes vagy mindezt betűről betűre betartani, sokkal hamarabb átjuthatsz a nyomáson, mint az átlag. Én néha látok "természetes nyomókat", akik minden átlagot felülmúlva, mint egy présgép tudnak nyomni, és meg az első gyereküket is percek alatt képesek kinyomni. Ne számíts percekre, ahhoz kell az a természetes valami, nem is tudom mi, ami nagyon ritka, de az bizonyítja hogy lehetséges. És amikor már úgy érzed, hogy "innen már lehetetlen, ezt nem tudom tovább csinálni", akkor még inkább csináld tovább. És ne vitatkozz senkivel, csak csináld. Kivéve persze akkor, ha az orvos vagy a nővér azt mondja, hogy ne nyomj, ami több okból lehetséges, leginkább ha a baba szívhangja leesik, néhány perces pihenő gyakran segíthet. 

Gátmetszés: abszolút bízd az orvosra. Meg akkor is, ha esetleg feleslegesen fogja csinálni. Miért? Mert a felesleges gátmetszés neked ugyan kellemetlen lesz egy ideig, de mindig könnyebbé teszi a baba megszületését. Gyakran tényleg nem kell, de a kétely abba az irányba kell hogy eltolódjon, hogy kell. Ugyanakkor, ha az orvos megpróbál neked jót tenni és azért nem vág, esetleg kritikus perceket veszít, aminek a baba ihatja meg a levét. Tehát ne próbáld az orvost ezen irányba befolyásolni. 

Epiduralis: a csábítás majdnem ellenállhatatlannak tűnik. De sajnos nagyon sok olyan esetet láttam, ahol addig minden rendben ment, és utána nem. Ezzel nem azt mondom, hogy utasítsd vissza, de várd meg amíg az orvos ajánlja. És ha amúgy is gyorsan megy a dolog, ne vesd el annak a lehetőségét, hogy esetleg anélkül. Kérdezd meg az orvost, hogy használnak-e epidurális narkotikumot. Az ugyan nem kapcsolja ki teljesen a fájdalmat, de nem befolyásolja a szülést. Ha használnak, örömmel fogja "csak azt" adni. 

Oxygén maszk: nagyon zavarónak tűnhet, de tartsd az arcodon minden körülmények között. 

Császár: ha kell akkor kell és kész. Ha a baba bajba kerül, nincs vita, meg kell csinálni. De ha úgy érzed, hogy az orvos vacillál, duplázd meg energiádat, és mond meg neki, hogy várjon még egy kicsit. Mikor fordulhat ilyesmi elő? Mondjuk, ha nagyon lassan megy a szülés, főleg a nyomás fázisban. A baba ugyan jól van, de valami miatt lassan jön kifelé. Gondolj arra, amit mondtam (székrekedés, gőzmozdony) és próbáld meg egy ideig. Lehet, hogy erre egyáltalán nem kerül sor, de ha igen, jusson ez eszedbe. Még egyszer: ha az orvos egyértelműen mondja, csak fogadd el. Ez csak arra vonatkozik, ha ő esetleg belefáradt (van ilyen) és te magad érzel kételyt a hangjában. Akkor csak őszintén kérdezd meg:"Ez elkerülhetetlen doktor úr, vagy még próbálkozhatok egy kicsit?" Meg fogja mondani. 

Fogós szülés: sok orvos mar egyáltalán nem használja USA-ban, többnyire a perek miatt. Inkább császároznak. De az igazság az, hogy a fogó teljesen ártalmatlan, ha gyakorlott kezekben van, és rendkívüli módon előnyös a babára nézve. Ma már feltételezni lehet, hogy aki egyáltalán hozzányúl a fogóhoz, az tudja, hogy hogyan kell használni. Tehát ne ijedj meg, ha meglátod. Borzasztó szerszámnak tűnik, de zseniálisan lett kitalálva. Én meg egyetlen babát, soha sem károsítottam a fogóval (ugyan ritkán használom csak, de ha kell, akkor szó szerint életmentő lehet). 

Na és ha most megijedve ülsz a computer előtt, akkor majdnem elértem a célom. Akkor még egyszer, még kétszer, még háromszor olvasd ezt el, minden betűjét verd a fejedbe, és garantálom, hogy jobban fog menni, mint ezek nélkül. 
" 

Mr. Spock (Gábor)

  Mostanában nem nagyon kap el az ihlet, hogy írjak, de szerencsére senki nem kötelez rá, és ez így is van jól. Lassan kezdek leszokni arról, hogy a saját főnökömet játsszam itthon, és szabályokat állítsak fel magamnak a mindennapjaimban. Rájöttem, hogy azért, mert hiányzik a munka és a vele járó kötelezettségek-jó esetben elismerések-még nem kell lelkileg frusztráltatnom magam. Minden nap írok egy listát az aznapi teendőimről, amiket eddig igyekeztem szigorúan betartatni magammal, de most már legalább azt megengedem, hogy a körülmények formálják és változtassák a tervem. Eddig mindig ideges voltam, ha valamit nem sikerült elvégeznem, most nem érdekel már annyira.

A bevezető után írok arról, hogyan is alakult ki a napi rutinunk a gyerkőccel.

Az első időszakban marha könnyű dolga van az embernek, hiszen a gyerek napja abból áll, hogy eszik és alszik. Nálunk a bébi képes volt 3-4 órákat aludni egyhuzamban, ami alatt én lazán elvégeztem az itthoni teendőket. Másfél hónapos korára már az éjszakákat is átaludta rendesen, így nem volt okom panaszra. Az elejétől fogva meg volt a fürdetés pontos ideje, amitől a mai napig csak különleges esetekben térünk el. Pl: óraátállítás, amit úgy tudtunk megoldani, hogy a gyereket este 9 után tettük le aludni, és így másnaptól már a megszokott ütemben ébredt. Naponta 5ször eszik, és evett mindig is a sok alvás miatt, ezzel sem volt soha gond. Azóta annyi változott, hogy nem ugyanannyi idő telik el egész nap az étkezések között. Mi tartjuk a kajaidőt, de nem divatból, vagy mert egy könyv azt írta, hanem mert a gyerek tudja, hogy fog kapni enni, és ezért nem jelzi, hogy most már aztán éhes. Az alvással sincs semmi gond, mert napközben alszik összesen 3-4 órát attól függően, hogy mikor ébred. Az ébredése változó. A gyerek eléggé front érzékeny, és ha változik az időjárás, akkor képes 6 előtt kelni, de inkább a fél 7-7 óra a megszokott. Akkor eszik tápszert, elbúcsúzunk Apától, játszunk, meg bulizunk, de 8 körül általában újra elájul, és minimum fél, maximum 2 órát alszik. Addig én mosok, főzök, takarítok. Ezután szoktunk tízóraizni (gyümölcsöt), majd jöhet a nagy játék labdázással, mondókázással, új dolgok tanítgatásával. Mire jön az ebéd (főzelék), addigra már dörzsölgetni szokta a szemét, és nem sokkal ebéd után ismételten alszik általában másfél órát. Akkor én is le szoktam feküdni vele, ha nagyon fáradt vagyok, vagy nincs semmi dolgom, de előfordul, hogy olvasok, festek, keresztrejtvényt fejtek, mert az esik akkor jól. Amikor felébred, kimegyünk sétálni, ilyenkor megyünk közértbe, ha kell valami, vagy meglátogatjuk az alattvalóit a környéken, akik szerelmesek a gyerekembe. J

Hazaérve uzsonna (tejpép, joghurt, puding, gyümölcs, krémtúró vagy túró rudi), és aztán egy kis szabad foglalkozás. Ilyenkor hagyom a bébit egyedül játszani, és el is szokott lenni egyedül kb. fél órát. Aztán Apa hazaér, átveszi, bohóckodnak, játszanak, és jön a fürdetés.

Ez a sztenderd napirendünk. Kialakult nálam is egy jól bevált séma, miszerint hétfőn elvégzem a mosást, ügyintézést, kedden vasalok, főzök, porszívózom, szerdán nem nagyon csinálok semmit, csütörtökön megyünk valamerre, pénteken pedig előkészülök a hétvégére, és elvégzem a maradék feladatot, hogy amíg itthon van velünk a Párom, ne keljen a háztartással nagyon törődni, inkább élvezzük együtt a hétvégét. A gyerek egy időben rákezdett arra, hogy nem nagyon akart aludni, de ezt megoldottam azzal, hogy ebéd után letettem a kiságyba, és miután kifáradt, elaludt magától. Ezt a rendszert azért is tartom fontosnak, mert később is aludnia kell majd a bölcsiben, oviban, és nem baj, ha addigra ez már természetes lesz a számára. Ráadásul nincs rosszabb egy túlfáradt gyereknél, amikor minden rossz, kényelmetlen, nem tudja, hogy mit is akar, meg nem is akar semmit, csak ásít és hisztizik.

Jelenleg elégedett vagyok a kialakult helyzettel, mert így magamra is jut egy kis idő, és Barnus sem szenved hiányt semmiben.

  Elkezdtem a szaloncukor készítést próbaképpen, és ahogy ígértem, be is számolok róla. 

A marcipánossal indítottam, ezzel kapcsolatban az észrevételek a következők:

- nagyon óvatosan kell adagolni a vizet, mert könnyen lesz híg a massza (nekem híg lett, ezért golyókat gyúrtam belőle, és most pihengetnek a hűtőben, hátha jó lesz úgy

- mandula íze van, és nem marcipán, de el fog fogyni

- én kihagytam belőle a fahéjat, mert nem volt itthon

A végeredményről majd holnap írok, mert ma még sok dolgom van.

  Nem történt csoda. A marcipán golyók csak addig voltak szilárdak, amíg a hűtőben voltak.

Gőz felett megolvasztottam az étcsokit (Sparban lehet venni olcsón jó minőségű saját márkás étcsokit), de én egy picit higítottam tejjel, hogy könnyebb legyen mártogatni. Beleszúrtam a golyókba a fogpiszkálót, de már az első mártogatásnál rájöttem, hogy ez így nem fog menni, mert abban a pillanatban, ahogy megfordítottam és bele akartam szúrni a hungarocellbe, lecsúszott a fogpiszkáló aljára, és ki is szakadt belőle. A többit már villával mártottam, és visszatettem a hűtőbe. Az eredmény finom lett, csak a baj az, hogy amikor elvenném a tálcáról, a fele ott marad. A tanulság az, hogy tényleg óvatosan adagoljuk bele a vizet, mert én nem kalkuláltam bele, hogy közben a porcukor olvad. 

Amúgy tényleg nagyon egyszerű az elkészítése. 

Még egy megjegyzést tennék, hogy ha sikerül olyan állagúra készíteni a masszát, hogy elbírja a fogpiszkálót, akkor az olvasztott csokit mély tálkába öntsük, és úgy mártogassuk, mert akkor egy mozdulattal bevonódik.

A következő próba a kókuszos lesz, jelentem majd a trükkjeit, ha kész!

"Azért tegnap elgondolkodtam azon, hogy inkább veszek pár kg szaloncukrot, de nem adom fel! :-)"

  Minden szülő azt szeretné, ha a gyermekének minden pillanata meg lenne örökítve valamilyen formában. Mi is erre készültünk, még videokamerát is vettünk, hogy az milyen jó lesz, és annak hangja is van, meg egy egész „történet” megörökíthető vele.

Ezek gyönyörű tervek. Készült már rengeteg kép a bébiről, de már nem visszük túlzásba a fotózást. Amikor szültem, a nőgyógyászom volt a legjobban meglepődve azon, hogy a lila kis kukackát nem akarjuk rögtön fotózni. Ennek oka nagyon egyszerű volt. Mi nem a fényképezőgép mögül szerettük volna megélni a pillanatot, hiszen ez az esemény nem sűrűn történik meg az ember életében. Amikor kihozták már felöltöztetve, természetesen készültek rólunk fényképek, de nem ez volt az elsődleges.

Mostanra pedig már azért nem fényképezünk és videózunk sűrűn, mert nem akarunk, hanem azért, mert a gyerek annyira érzékeny ezekre a dolgokra, hogy amint meglátja a kezünkben a gépet, rögtön abbahagyja amit addig csinált (amit meg akartunk volna örökíteni), és elkezd vigyorogni a kamerának. Átverni nem lehet, minden helyzetből felismeri, hogy mit akarunk.

Így elég unalmas videók keletkeztek.

Remélem ez a helyzet változni fog, mert azért örülnénk, ha egy-két különleges pillanatot meg tudnánk örökíteni, de ha nem, az sem nagy baj, mert a lényeg, hogy részesei lehetünk a fejlődés csodájának, és átéljük vele együtt a pillanatokat úgy, ahogy kell.

 Ezeket a dolgokat is mindenki másképp éli meg, ezért külön hangsúlyoznám, hogy nem akarom ezzel a poszttal megsérteni azokat, akik a gyerek életének minden pillanatát megörökítik!

  Ismét egy lista következik a fontosabb dolgokról, de előre hangsúlyoznám, hogy ez nagyban eltérhet a szülők és a gyerek igényeinek megfelelően.

 Akinek számít, hogy mi mennyibe kerül, annak a neten vásárlás előtt érdemes körbenéznie, mert iszonyatosan nagy a szórás árban. Pl: vízhőmérőt lehet kapni már 300ft körül, de 1000ft-ért is. Ugyanazt tudja, sőt valahol tök ugyanaz a hőmérő több száz forinttal drágább.

Ruhák, textilek:

• Bodyk (rövid és hosszú ujjú)
• Rugdalózók
• Póló
• Pulóver
• Kiskabát
• Sapka
• Zokni
• Kiscipő
• Kiskesztyű
• Harisnya
• Levegőztető zsák
• Lepedő
• Hálózsák
• Takaró
• Fürdőlepedő
• Textilpelenka

Gyerekszoba:

• Kiságy
• Rácsvédő
• Pelenkázó asztal
• Pelenkázó feltét
• Kuka a pelenkának
• Szennyes tartó
• Matrac
• Matracvédő
• Párásító, ha száraz a lakás
• Légzésfigyelő vagy bébiőr

Ápolási szerek:

• Pelenka
• Körömvágó olló
• Hajkefe
• Fülpucoló (az elején a köldökcsonkhoz kell)
• Hintőpor
• Lázmérő
• Testápoló
• Orrszívó (elején kézi, később a porszívós)
• Popsitörlő
• Babaolaj
• Mosdókesztyű (mi nem használtuk)
• Popsikrém (recepten lesz)
• Fürdető (receptre fel lesz írva mosdókenőcs)
• Alkohol (recepten lesz)
• K és D vitamin (recepten lesz)
• Lázcsillapító kúp (recepten lesz)
• Alkohol (recepten lesz)
• Vattapamacs

Egyéb:

• Kád
• Kádtartó
• Babakocsi
• Esővédő
• Termosz
• Vízhőmérő
• Cumi
• Cumisüvegmosó
• Cumisüveg (innivalónak, és ha netán tápszeres lesz)
• Kenguru
• Cumisüveg sterilizáló doboz (nekünk nagyon bevált, mert egyszerű, és nem vegyszeres)

  Vicces dolog volt visszagondolva a terhességet lelkileg megélni, bár voltak mélypontok.

Az elején még nem nagyon vettem észre magamon semmit, nem voltam kívánós, nem kaptam sírógörcsöt, rosszul sem voltam. A munkahelyemen is jól éreztem magam a leépítésig. 6 hetes terhesen el kellett mondanom az akkori főnökömnek, hogy babát várok, hogy még csak véletlenül se forduljon meg a fejében, hogy engem rúgjon ki. Az nagyon stresszes időszak volt, mert ezzel keresztülhúztam a számításait, és éreztette velem a nem tetszését. Aztán megszűntették a csoportomat, és egy másik főosztályra kerültem csupa idegen ember közé, más helyre, más épületbe. Ezt akkor még súlyozottabban éltem meg, és nagyon bántott. Először nem is éreztem jól magam. Napközben a wc-ben sírtam. Hiába voltak kedvesek velem az új kollégák, nehéz volt feldolgoznom az új felállást. A munka is elég sok volt akkoriban, így amikor hazaértem, ettem, fürödtem és már mentem is aludni. Borzasztó fáradtnak éreztem magam. Aztán jöttek a parák, hogy terhes vagyok, minden rendben van-e a babával, jó szülők leszünk-e, valóban fel vagyunk-e készülve egy baba érkezésére. Elég lusta volt a gyerek a pocakomban is, képes volt egész nap alukálni. A céges buszon rúgott mindig először egyet reggel, jelezvén, hogy most már felébredt és éhes, jó lenne valamit leküldenem neki, aztán délutánig csend volt. Általában este rúgott sűrűbben, jó program volt fogdosni a hasam lefekvés előtt mindkettőnknek.

Aki kíváncsi az utolsó időszak rugdosásaira, az itt megnézheti videón.

Link:  https://www.youtube.com/watch?v=FTWZ6pKT-Mo

Mindig boldogan mentem az orvoshoz, soha nem féltem tőle, és a vizsgálatoktól sem. Az Uh-ot pedig mindig nagyon vártuk. Hamar kiderült (18. hét), hogy Fiúnk lesz. Mivel télen voltam terhes, így az öltözködés jelentett némi gondot, és nagyon oda kellett figyelni, ha csúszós volt az út. Szerencsére nem voltam beteg a terhesség alatt, rengeteg gyümölcsöt ettem, nem fájt a gyomrom szerencsére.

A terhesség alatt jó sokat híztam (22kg), de nem érdekelt, bár az utolsó hónapban nagyon szétrepedt a hasam, és az már zavart, meg nehezebben is tudtam mozogni. A védőnő és a doki is figyelmeztetett az 5. hónap körül, amikor már 12kg-al voltam nehezebb, hogy oda kell figyelni, de nem tudtam megállni az evést. A gyerek szépen fejlődött, és ez volt a lényeg. Szerencsére mára már megszabadultam a súlyfelesleg nagyjától, és lassan visszanyertem a régi formám. A terhességet amúgy élveztem, bár rájöttem, hogy az emberek érzéketlenek és közömbösek egy tömegközlekedési eszközön, szívesebben néztek ki az ablakon, amikor megláttak, de nem tudtam mit tenni.

A Párom is jól kezelte a változásokat, nem volt semmi baj, sokszor nevetett rajtam. Például azon, hogy a terhes nők memóriája rohamosan romlik a terhesség alatt, így életemben először meg tudott lepni a születésnapomon olyan ajándékkal, amit előtte már megbeszéltünk, én mégis elfelejtettem. Ez a memória probléma a mai napig nem múlt el teljesen, sőt, még mindig maradnak meglepetések abból az időszakból. Ahogy beállt a rossz idő, morfondíroztam, hogy nincs téli csizmám, és amikor kinyitottam a cipős szekrényt, mégis találtam egyet, amit tavaly vettem, csak elfelejtettem. Úgy örültem neki, mintha most vásároltam volna. A Párommal minden problémámat meg tudtam beszélni, ez is nagy könnyebbség volt. Együtt nevettünk a hülyeségeimen is. Amikor pedig hazaértünk a kórházból, napokig bőgtem ok nélkül, amíg a hormonok dolgoztam bennem, akkor is megölelt, és várta, hogy elmúljon a „roham”, mást nem is nagyon tehetett. Ez azóta is meg van, csak már sokkal kevesebbszer fordul elő. Boldogok vagyunk! 

 Normális esetben egy nő nem a terhessége elején találkozik először egy nőgyógyásszal, hanem már sokkal korábban, szerencsés esetben rutinvizsgálat miatt. Nem is olyan egyszerű dolog megfelelő nőgyógyászt találni, hiszen ez egy bizalmi kérdés. Ezért írom most le tapasztalataimat a nőgyógyásszal kapcsolatban is.

 Egy nehéz téma következik, a Nagyszülők szerepe az unoka életében. Mivel az egyik Nagymami olvassa néha a blogot, ezért finoman fogok fogalmazni. J

A Nagyszülők szerepe már a terhesség alatt elkezd kialakulni, amikor tervezgetik, hogy mit hogyan fognak majd csinálni újdonsült imádottjukkal. Amikor még terhes voltam, sok olyan dolog jutott eszembe-főként a gyermekgondozással kapcsolatban-amiről kikértem a nagyik véleményét, és elmeséltettem velük, hogy régen ők hogy is csinálták. Hamar rá kellett jönnöm, hogy sok mindenben nagyon hasznos és jó tanácsokat adnak, viszont vannak olyan dolgok is, amik már rengeteget változtak, mióta ők szülővé váltak. Az első és legfontosabb feladat a határok megszabása volt. Meddig engedjük beleszólni a mi szüleinket a gyermeknevelésbe, és hol van az a pont, amikor már ne engedjünk a befolyásnak. Mi elég szerencsés helyzetben vagyunk, mert külön élünk, és amúgy sem olyan szüleink vannak, akik nem tartanák tiszteletben kis családunk szentségét. Természetesen ennek is ki kellett alakulnia, voltak viták is, de megoldódtak. Soha nem baj, ha meghallgatjuk a tapasztaltabbat, de a lehetőség a mi kezünkben van, hogy eldöntsük, felhasználjuk-e a kapott információt, vagy sem. Mindenki máshogy neveli a gyerekét, és mindenki máshogy gondozza. Szerintem minden szülő, aki első gyermekét várja, átgondolja, hogy ő hogy lett felnevelve, mit szeretne mindenképp beleépíteni a saját nevelési elveibe, és mit fog kihagyni belőle. Ehhez hozzá jönnek a saját elvek, és természetesen az aktuális társadalmi elvárások. Mondjuk utóbbi annyira nem hat meg, de valahol muszáj figyelembe venni, hiszen előbb-utóbb a gyerek is aktív részese lesz. Mi igyekszünk lazán, de mégis megfelelő normák és szabályok szerint nevelni gyermekünket, figyelembe véve a saját személyiségének alakulását is. Nem nagyon olvasunk könyveket, és nem foglalkozunk a divat dolgokkal. Ösztönből nevelünk, és eddig úgy néz ki, hogy jól megy. Amikor a gyerek produkál valami újat, akkor azt átbeszéljük a férjemmel, és levonjuk a konzekvenciákat. Tegnap pl pont arról beszélgettünk, hogy a gyerek pár napja nem fogékony semmire, konkrétan szarik mindenféle új dologra, amit tanítanánk neki, mert csak a járás érdekli, és a hely megismerése. Arra jutottunk, hogy ez nem baj, hiszen elég inger éri sétálgatás közben, fedezi fel a világot, és ez maximálisan leköti. Majd lesz idő arra, hogy más is érdekelje, de ez most újdonság lesz a számára mindaddig, amíg természetessé nem válik.

Na, rendesen eltértem a fő témától. Szóval alapvetően nincs gond a nagyszülőkkel, imádják a gyereket, és ez a lényeg.

Anyukámat kell időnként leállítani, amikor mindenféle finomsággal tömi a gyereket (pl: almás pite), hogy elég lesz neki annyi, nem kell több, mert nem neki fog éjjel 20 alkalommal felébredni, hogy fáj a hasa, mert egész nap zabált. Anyósom ennél reálisabb. Ő figyelembe veszi, hogy le kell tenni időnként, hogy nem kell túletetni, és hogy mozgástérre van szüksége addig is, amíg vele van, különben másnap itt fogok vele szenvedni, mert nem fogja érteni, hogy mi a francért nem hurcibálom úgy, ahogy tegnap a Nagyi tette. Vehemensebbek is lettünk a szüleinkkel szemben, mióta Barnus megszületett, és szigorúan be is tartatjuk velük a mi elveinket és kéréseinket a gyerekre vonatkozóan. Ez főként a férjemre jellemző, igazi Apatigris lett belőle. Néha viszont jobb, ha befogjuk a szánkat. Nehéz volt bizonyos dolgokat az elején elnézni a szüleinknek, amik főleg apróságok voltak, és inkább nem szóltunk egy szót sem, csak hazafelé megbeszéltük a kocsiban. (nem úgy fogják, ahogy mi szoktuk, nem úgy tartják a cumisüveget, ahogy mi stb..) Ezeken a bagatell dolgokon felül lehet emelkedni, hiszen később az óvodában sem ugyanúgy fognak vele foglalkozni, ahogy mi azt itthon tettük. 

A gyerek pedig odáig van a nagyszüleiért. Mindegyiket imádja, és mindenkit másért szeret nagyon. Ha meglátja őket, már sikongat és ugrik a kezükbe. Gyönyörű, feltétel nélküli kapcsolat ez!

Hiába tartozik a gyerek testi fejlődéséhez a fogzás, legszívesebben most átkoznám az egészet. A fog, ami mindig jó, hogy van, de egész életünkben csak a gond van vele. 

A babánk (akiről hamarosan már teszek fel képeket is)három hónapos kora óta fogzik. Az első fogacskái alul a 6. hónapban jöttek ki, és nem okoztak a gyereknek semmilyen fájdalmat. Kb. két napig volt kicsit nyűgösebb az átlagnál, és már ki is bújtak a fogacskái. A felső kettő 7,5 illetve 8 hónapos korára bújt elő hetekig tartó szenvedés után. Mivel Ő szenvedett, szenvedtünk mi is, csak mi nem a fájdalomtól, hanem a tehetetlenségtől. Éjjelente nyugtatgattuk, nappal tűrtük a hisztit és vártuk, hogy vége legyen. Mikorra pedig előbújik az újabb fog, pár nap vagy hét, és minden kezdődik elölről. Azt hittem, hogy lesz egy kis nyugtunk a négy fogacska kijövetele után, de éjjel rá kellett döbbennem, hogy ennek majd csak akkor lesz vége, ha már az összes előjött. Visító sírásra ébredtünk hajnali 5 környékén, és sokáig tartott, mire el tudtuk altatni. Előszedtük a hűtőből a Dentinoxot, csak azt nem tudtam, hova is kell kennem, ugyanis tegnap még szó sem volt arról, hogy ismét támad güzümanó. Belenyúltam a szájába, és felül négy gumót is éreztem. Nem idézném fel, hogy mit gondoltam akkor, amikor hulla fáradtan áttántorogva, természetesen beverve a könyökömet útban a gyerek felé az ajtófélfába döbbenten tapasztaltam a tényeket. Visszatettem a nyakába a borostyán nyakláncát (tényleg jó, és tényleg használ), hátha gyorsan segít neki. Elaludt! Reggel vidáman ébredt, én nem! Számolok az újabb álmatlan és nem pihentető éjszakákkal, amit nehezen dolgozok fel, mert nagyon morcos vagyok éjjel, de mit lehet tenni. Várjuk, míg elmúlik ez az időszak, ami előreláthatóan még egy évig tart. :-(

A pelenkakiütések ismét erősebben látszanak, lehet, hogy már el sem fognak múlni a fogzás végéig, pedig már vagy 10 fajta krém figyel a polcán, és csak kapjuk az újabbakat, egyik sem segít sokat. Most egy barna, antiszeptikus gyógyszertári krémet kaptunk hétfőn, amire a Párom azt mondta, hogy így észre sem fogjuk venni, ha a gyerek bekakált, de hátha jó lesz. Bevallom, már lelkiismeret furdalásom van a gyerek feneke miatt, pedig mindent megteszünk azért, hogy meggyógyuljon. Ezt az időszakot is ki kell bekkelni!

  "A meddőség a női és a férfi reprodukciós rendszer betegsége, mely során csökken a fogantatás esélye, valamint a terhesség kihordásának lehetősége is. Meddőségről akkor beszélünk, ha egy pár esetében 1 éven keresztül fogamzásgátlástól mentes, rendszeres házasélet mellett nem következik be a kívánt terhesség. Magyarországon kb. 150 000 párt érint a meddőség problémája. Még mielőtt azonban a meddőség problémakörébe mélyen beleásnánk magunkat, felvetődhet néhány érdekes kérdés…

 

 

A meddőséggel kapcsolatban végzett kutatások során eltérő eredmények születtek: vannak, akik óvatosabban fogalmaznak, egyes felmérés adatai nagyobb aggodalomra adnak okot: némelyik szerint a probléma a párok csupán 10-12%-nál jelentkezik, míg más felmérések szerint viszont a nemzőképes párkapcsolatoknak akár 25 %- a meddő; vannak, akik úgy gondolják, hogy harmadrészben a férfiak, harmadrészben a nők miatt , megint más megközelítéséből a meddőség kb. 40%- a férfi és kb. 40%- a női eredetű. Az esetek fennmaradó részében pedig mindkét nem érintett - ebben a tekintetben a vélemények megegyeznek. Nos, valójában melyik adat áll közelebb a valósághoz? Általában melyik nem a felelős, vagyis többnyire ki hibáztatható a kialakult állapotért? 

Régen miért fordult elő kisebb számban meddőség, főként a férfiak esetében? Akkoriban ugyanúgy léteztek szexuális úton terjedő betegségek, az orvostudomány meddőségről szerzett ismeretei a vizsgálatokhoz és a kutatásokhoz szükséges, modern eszközállomány híján igencsak hiányosak voltak, valamint igaz az is, hogy az emberek életében régen ugyanúgy nem jelen voltak és hódoltak káros szenvedélyeiknek (dohányzás, alkoholproblémák, stressz- faktor)…

E kérdések tisztázása végett szakértőnket, Dr. Vereczkey Attilát, a Versys Clinics Humán Reprodukciós Intézet főorvosát kérdeztük e témában.

Ki is a hibás?

„Az egyértelműen mondható, hogy a meddőségi okok a nemek tekintetében (a férfi illetve női okok) nagyjából egyenlő arányban fordulnak elő”- kezdi Dr. Vereczkey. „Szakmai publikációk a WHO - Egészségügyi Világszervezet - adatai alapján azt mondják, hogy az esetek 40%- ában női, 40%- ban férfi meddőségről beszélhetünk, a fennmaradó rész (20%) pedig ismeretlen eredetű vagy vegyes.”

Elsősorban szociális okkal magyarázható, hogy régen miért fordult elő kisebb számban meddőség. Akkoriban a férfi dominancia, illetve a férfiak társadalomban betöltött pozíciója miatt a férfi meddőség szó szerint nem létezett, ennek lehetőségét fel sem fogták, el sem ismerték, de legalábbis nem lehetett erről nyíltan beszélni. Így azokban az időkben, ha egy párnak nem lehetett gyereke, kategorikusan kijelentették, a nő a hibás. 

Tették ezt annak ellenére, hogy akkoriban a női meddőséget technikailag - például mikroszkóp híján - nem tudták vizsgálni. Nem mellékesen az orvosok is csak férfiak lehettek, így az elő sem fordulhatott, hogy egy férfi nemzőképtelen, esetleg beteg legyen. Ahogy Vereczkey doktor mondja, ez a családon belül, valamint a társadalomban is a férfinak olyan presztízsveszteség lett volna, hogy ennek tényét nem lehetett elfogadni, ezért minden ilyen esetben kizárólag a nő lehetett a felelős a gyermektelenségért.

„Régen a férfi meddőséget sajátos módon kezelték: a meddőként megbélyegzett feleségeket, fiatal úriasszonyokat ún. fürdőkúrára küldték (pl.: Karlovy Varyba, más néven Karlsbadba, vagy a szovátai Medve- tóhoz; e témában több kiváló irodalmi mű is született, többek között Milan Kundera „Halhatatlanság” című regénye.), ahol „stresszmentes” környezetben a fürdős ifjak „segédletével” a két hónapos kúrára küldött szomorú hölgyek várandósak lettek”- avat be minket a főorvos úr.

Az idő múlásával azonban az orvostudomány is sokat fejlődött (a szakemberek, orvosok, kutatók rendelkezésére álltak már a vizsgálatok elvégzésére alkalmas technikai eszközök), valamint napjainkban a meddőség, azon belül is a nemzőképtelenség, mint férfibaj társadalmi megítélése is nagyon sokat változott. Ma már ezt a férfiak is felvállalhatják, még ha sokszor kellemetlen is nekik.

Dr. Vereczkey Attila szerint ugyanis a férfiak sokkal nehezebben veszik a meddőség tényét, mint a nők, hiszen a férfi lélek egy bizonyos szempontból a büszkeségre, a tiszteletre épül, ma akárhogy is rombolják ezt már a különféle tendenciák. A nők jóval alázatosabbak, könnyebben túlteszik magukat a problémán, vagy legalábbis elfogadják akár az ilyen jellegű egészségügyi problémákat, mint a meddőség, amely lényegében egy betegség. Ahogy azt is elfogadják, hogy elsősorban őket érik negatív kritikák, őket tesznek elsőként felelőssé vagy „okolnak” valamiért.

„Nagyon pozitív túlélési stratégia a nőknél, hogy az évtizedek, évszázadok alatt hozzászoktak ahhoz, hogy nekik több feladatuk van, több a velük szemben támasztott szociológiai, családon belüli elvárás. Nekik szülni kell, majd fel kell nevelni a gyermeket; őket hajtja az idő, hiszen van egy életciklusuk, ami alatt kell, hogy szüljenek, ráadásul minél hamarabb, de 35 éves korukig mindenképpen. Ha addig ez nem történik meg, akkor bizony öreglányok maradnak, már nem kelnek el, egyedül, gyermek nélkül öregszenek meg… Ez persze szerencsére ma már nem így van, e jelzővel is inkább csak humoros szövegkörnyezetben találkozhatunk. De akárhogy is van, lássuk be, nem igazán pozitív töltetű szó, és talán senkinek sem esne jól…”- teszi hozzá a főorvos úr.

Tehát bátran kijelenthetjük, a ma már „kissé” ódivatú, férfiakat pártoló, a férfiak fertilizációs feddhetetlenségét védő és nőket okoló tendenciák megváltozása miatt mostanra a férfi meddőségének elfogadottsága is módosult."

Forrás: informed.hu

 

 Egyszer volt, hol nem volt, amikor vártuk első gyermekünket, és elmentünk babaholmi bevásárló körútra, szerettünk volna venni valami játékot is a születendőnek. Anyósom ránk szólt, hogy valamit azért hagyjunk már a nagyszülőknek is, ezért akkor nem vettünk neki semmiféle szórakoztató eszközt.

Aztán kiderült, hogy egy pár hétig semmi szüksége sincs rájuk, mert még azt sem tudja, hogy hol van. Egy hónapos korában kapott először játszószőnyeget és pár apróságot. Régebben én már gyűjtögettem neki a mi korunk meséi szereplőinek plüssfiguráit, amiket fel is akasztottam a kiságya fölé. Amikor már abba a korba ért, hogy érdekelte, illetve meg tudta fogni őket, kimostam, és megkapta, hogy játszhasson velük. Nem is volt semmi baj ezekkel addig a pillanatig, amíg egyszer csak úgy nem döntött a gyerek, hogy kipróbálja, a csodapók lába meddig fér bele a szájába. Akkor elkezdett fulladozni, én pedig eldöntöttem, hogy a hosszú, vékony lábú játékokkal ezen túl csak szülői felügyelet mellett játszhat. Ez így van a mai napig, pedig már nem akar ilyet művelni vele, én mégsem kockáztatok. Azóta nagyon odafigyelünk arra, hogy csak a korának megfelelő játékokkal hagyjuk egyedül, amikkel nem tudja megölni magát. Amúgy minden játéknak meg van a maga veszélye. Pl: kapott a keresztapjáéktól egy korallszigetes játékot, ami tök szuper, csak nagyon hamar fejbe tudja kólintani magát vele, ezért azt csak letapasztva használjuk. A fürdőjátékok pedig a másik érdekes kategória. Van egy kacsamamánk három kiskacsával, akik most már a fürdőszoba szemeteséből figyelik az eseményeket, ugyanis amikor odaadtuk a bébinek, rájöttünk, hogy pont belefér a szájába egészben, és még a sípolója is kiesik a helyéről. Kacsamama maradt, mert nagy, és a sípkiesős próbát is kiállta. Szóval minden játék használata előtt jobb, ha meggyőződünk arról, nincs-e rajta valami apró kieshető, kilógó, lenyelhető valami, ami gondot okozhat a gyereknek. Mivel közeleg a karácsonyi ajándékozás, így ha a gyerek kap valamit másoktól, azokat is ellenőrizzük le inkább, mert ha a gyerek megszereti (márpedig két percen belül kialakul valamiféle szerelem a játék iránt), akkor már sokkal nehezebb elszedni tőle a játékot.

Játékról jut eszembe. Minden játék, még az is, ami nem az. Mi november elején megvettük a karácsonyi ajándékait, és utána röhögtünk azon, hogy elég lett volna egy csomagolópapír galacsinná gyűrve, egy textilzsebkendő és egy összehajtott zokni. Azzal is el tud órákig játszani, csak elég színes legyen. J

Én nagyon szeretem a Fisher Price játékokat, mert kornak megfelelő, készségfejlesztő, órákig tud vele játszani, hetek múlva sem unja meg, és a cég nagyon nagy hangsúlyt fektet arra, hogy ne legyen mérgező anyagból, illetve ne legyen rajta leeső, kieső, balesetveszélyes rész.

A cím zárójeles részéről pedig annyit írnék, hogy a játék, legyen az bármilyen, eddigi tapasztalataink szerint minden hozzánk érkező felnőtt fantáziáját megmozgatja, és az egyik biztosan kiköt a kezükben egy idő után. Így vagyunk ezzel mi is, akaratlanul is elszórakozunk pár percig egy-egy játékkal. Ha már itt tartunk. Még mindig nem fér a fejembe az, hogy például a cumisüveg szárítót miért csinálták meg rák formájúra, amikor azzal a gyerek életében nem fog találkozni, hiszen nem magának tisztítja a cumisüvegeit. Ha a gyártó ezzel a szülőket akarta szórakoztatni, akkor közlöm, hogy nem jött be, mert neme tök mindegy hogy néz ki egy ilyen szárító, attól még nem fogom boldogabban rátenni a cumisüvegeket, hogy szép, színes rákocska mintája van. A játszószőnyeg (habtapilapok) még hagyján, mert azt a gyerek is szétszedi, de vicces, amikor takarítjuk az apjával, mert amikor felvesszük a földről, darabjaira hullik az egész, és amikor tesszük vissza, a Párom törli le, én pedig csücsülök a járóka közepén, és rakom össze a puzzle-t.

Még hogy nem szórakozás gyerek mellett az élet! J 

 Anyukám jóvoltából, aki átjött lefoglalni Barnust, amíg én alkottam, elkészült a mézeskalács házikónk.

 Amikor ez a téma eszembe jut, bizonyos szempontból sokszor inkább azt kívánnám, bárcsak abban a korban nevelhetném a gyerekem, ahol még disznózsírral kenték a fenekét, és egy féle szappan létezett a világon. (Itt most ne menjünk bele abba, hogy miből volt az a szappan.)

Ezer dolgot kell használni egy babára. Popsi krém, testápoló, hintőpor, fürdető, arcápoló, sampon, babaolaj, stb...)

Nem is ezzel van a gond, hanem azzal, hogy 100 cég termékeiből kiválasztani a saját babánk igényeinek megfelelő cuccokat. Amíg ki nem alakul a rendszer, ezekért kemény pénzeket fizetünk. Még az sem elég, ha sokan ajánlanak egy féle krémet, mert nem biztos, hogy az nekünk beválik. Ilyenkor kíváncsi lennék, hogy az „IkrekAnyja”, (hátha olvassa a blogot) hogy vélekedik erről a kérdésről. Ha itt vagy, és lesz időd, kérlek, írd meg a véleményed!

Nálunk ugye itt van a popsi krém probléma. Mindaddig nem volt gond a gyógyszertári popsi krémmel, amíg nem történt valami probléma a fenekével. Aztán kipróbáltunk még 7 féle popsi kenőcsöt (naturország 2 féle, bepanthen, neogramormonn, 2 gyógyszertári, sudokrém) és rá nem jöttünk arra, hogy nem tünetileg kéne kezelni. Elgondolkodtunk, vajon mi lehet az a dolog, amit a szervezetébe juttatunk, és a problémát okozza. Aztán rájöttem! Akkor kezdődött a kiütés, amikor tápszert váltottunk, mert az volt az olcsóbb, és már úgyis csak napi kétszer kapja. Vettem drogériában olyan tápszert, ami egyszer már bevált, és lám, három nap alatt meggyógyult a feneke. Szóval jobb lett volna, ha erre hamarabb is rájövünk. Aztán a testápolóról pár szó. Eddig nem volt érzékeny a bőre, nem is kentük semmivel, mert alakuljon ki a bőre saját ph-ja, de ahogy beköszöntött a hideg, szárad a gyerek bőre. Előszedtem a tespájzolt testápolót, de szart sem ért. Pedig sokan dicsérik. Elmentem a drogériába, és vettem egy másikat. Az arcápolóval ugyanígy jártunk, és máris van otthon 9 termékünk, ami felesleges. Mi mondjuk elhasználjuk az arckrémet a kezünkre (én használom az arcápolóját az arcomra, mert olyan finom sima lesz a bőröm utána, hogy nem bírok ellenállni.)

Pelenkával más a helyzet, ott minden korszakában másik pelenka a jó. Az elején imádtam a liberot, de olyan 6 hónapos kora körül elkezdett belőle kipisilni. Akkor váltottunk, és jó lett, viszonylag nem is drága. (Az elején azt gondoltam, hogy nem fogunk tudni megengedni magunknak egy csomag nagyon jó minőségű pelenkát, de rájöttem, hogy azok olcsóbbak, mint a „saját márkás” pelusok.) A mosható pelenkákat szívesen kipróbálnám, de szkeptikus vagyok. Meg nincs is kedvem még többet mosni a mostaninál. J

Most már a fentiekkel kapcsolatban nincsenek problémák, lassan kiderül mi jó és mi nem, csak addigra ott hagytam a gyógyszertárban tízezret pluszban.

A habfürdővel kapcsolatban akartam még írni, hogy nekünk a J&J nagyon tetszik, mert fincsi az illata, és jó a bébinek is. A múltkor, amikor elmentem vásárolni, volt két darabos akció, vettem is belőle. Miután már elfogyott az első, Párom kérdezte, hogy hol a másik, és akkor jöttem rá, hogy az nem is az a habfürdő, amit én venni akartam, csak külalakra és színekben semmi eltérés nincs a másiktól (ezt hívják megtévesztésnek). Szóval a Gabi jól lekoppintotta a J&J-t. Ez is el fog fogyni, máskor jobban figyelek!

 Most azt mondom, hogy soha többet nem vetemedem ekkora hülyeségre, de tudom, hogy jövőre ugyanígy belevágok a házi szaloncukrok elkészítésébe.

A marcipános második nekifutásra nagyon jól sikerült. Fényképet nem csináltam egyik fázisról sem, mert szeretnék minél hamarabb végezni velük.

A kókuszos kicsit megviccelt, de a kreativitásomnak köszönhetően megmentettem a helyzetet. Az történt ugyanis, hogy megcsináltam a masszát, ahogy írva vagyon, de amikor eljutottam a formázásig, szétmállott a kezemben a golyócska. Na, mondom, ebből nem lesz semmi, de mit csináljak négy adag kókusszal? Nem rakhatok bele még porcukrot, mert akkor ehetetlenül édes lesz az egész, így végül úgy döntöttem, hogy nem köré kerül a csoki, hanem közé. Összeforgattam a megolvasztott csokival a kókuszmasszát, és már készen is van. Szuper. Ja, és végül mégiscsak be lettek csomagolva, mert bonbon formában nem fértek volna el a hűtőben, kamra hiányában pedig máshol nincs hideg. Ezek a szaloncukrok pedig nem tartalmaznak semmilyen adalékanyagot, így nem maradnak meg a szoba melegében több napig. A csomagolást alufóliával oldottam meg, mert az könnyen formázható, és nem kell cérnával lekötni a végeit. 

Aztán nagy nehezen rászántam magam a főzős szaloncukorra, de félelmeim beigazolódtak.

A recept nem tartalmaz részletes információkat a massza elkészítéséről (kis láng, nagy láng, idő, stb...), és mivel én még ilyet soha nem csináltam, nagyon féltem, hogy mi lesz belőle. Aztán csak nekikezdtem. Elkezdtem kis lángon felforralni a cukros vizet, és vártam, hogy átlátszó és hólyagos legyen. Először átlátszó lett, de híg volt még, aztán kifehéredett, de nem volt hólyagos, míg végül elforrt az összes víz, és ismét sima cukor lett az egész. Gondoltam, teszek még egy próbát, és öntöttem hozzá még egy kis vizet. Így már sűrű is volt, gondoltam, jó lesz. Belekevertem a vaniliát, és kiöntöttem egy tálba. Kenhető sem lett, rögtön megszilárdult, az illata viszont nagyon finom. Nagy a valószínűsége, hogy nem sikerült, de még nem vágtam fel. Szerintem fel fogom hívni a cukrász ismerősömet, és megkérdezem tőle, hogy is kell ezt csinálni. Minden esetre (mivel nem szeretném, hogy a többi alapanyag a kukában kössön ki) a mogyorós masszát már megcsináltam a "nem főzős" eljárással, és fincsi lett. A diós is így fog elkészülni, de a vaniliásat máshogy nem tudom elkészíteni. Szóval így állok most. Ha van valaki, aki megcsinálta már a főzős szaloncukrot, és pozitívabban az élményei, kérem segítsen!

 Köszönjük szépen a receptet, aki nem látta kommentben, azokkal itt is megosztom. Nekem nagyon szimpatikus recept, biztosan meg fogom csinálni még idén!

 Nálunk a családban le van osztva,hogy ki mit főz-süt Karácsonykor,én a sütifelelős vagyok,és megosztanék Veletek egy csodát!!!

INTELLIGENS KRÉMES:
30 dkg cukor
15dkg Rama margarin
8 tojás
5 cs vaniliás cukor 
8 kanál liszt
1 liter tej 

A tojásokat kettéválasztjuk,a fehérjét kemény habbá verjük.A sütőt már most előmelegithetjük,mert a további művelet kb 10 perc,ha minden elő van készitve.
A margarint felolvasztjuk,a cukorhoz és a tojássárgájához rakjuk,habverővel kidolgozzuk.Kevergetés közben fokozatosan beleöntjük a fele tejet,majd kanalanként a lisztet is.Felöntjük a maradék tejjel,majd végül a tojásfehérjét is elvegyítjük.
Nem kell megijedni,egy nagy locs-pocs lesz az egész...Kivajazzuk a tepsit,beleöntjük a locsipocsit,majd közepes lángon kb 30-40 percig sütjük.Akkor van kész,ha a teteje aranybarna,mint a piskótának,és ha az ember megrázza a tepsit,már nem hullámzik benne a süti.
Jótanácsok:
Mikor megsült,szobahőmérsékleten hagyjuk kihűlni (én rá szoktam segíteni ilyenkor télen kirakom az ablakba),és csak ezután szeleteljük fel.
Fontos,hogy elég magas tepsit válasszunk,mert a süti LÁSS CSODÁT sülés közben megemelkedik,és "intelligensen" 3 felé válik.
A titok az anyagok fajsúlyában van.
Sülés közben egyesülnek.Nagyszerű,nálunk mindenki imádja!Madártej ízű házi krémes süti!

Lassan elérkezik a nagy nap, megérkezik mindenkihez a Jézuska!

Ezzel kapcsolatban a Férjemmel már viccelődtünk, hogy milyen hosszú beszélgetésre számíthatunk majd akkor, ha a gyerek már beszél, és elmondjuk neki, hogy karácsonykor jön a Jézuska, és hozza az ajándékokat! Így képzeltük el:

B.-Mi az a karácsony? Mit ünneplünk?

Mi: -Jézus születésének napját! (rövidítek)

B. - Ki az a Jézus? Ő hozza az ajándékokat?

Na, és itt kezdődik el a nagy mesemondás, amit le kell majd fordítani egy pár éves gyerek agyának megfelelő nyelvezetre, hogyha már jártatjuk a szánkat, fel is fogjon belőle valamit, bár néha azt érzem, hogy értelmesebbek, mint azt gondolnánk.

Ez egy elég nehezen emészthető téma, olyan, mint amikor a halál fogalmával szembesül a gyerek, és kérdezni kezd.

Nagyjából sikerült utolérnem magam, már készen vannak a sütik, megvolt reggel az utolsó bevásárlás, a saláták is félig készen vannak, a husikat is bepanírozom ma, mert holnap már nem akarok a szükségesnél több időt tölteni a konyhában. Az asztalra felkerült a karácsonyi terítő, amit Anyukám hímezett. Végtére is rájöttem, hogy szeretem a hagyományokat. Még a fát kell megvenni, és mára már semmi dolog nincs, csak a gyerekkel akarunk foglalkozni, meg este megyünk le a karácsonyi edzésre családostól.

Az ajándékok is becsomagolva várják, hogy gazdájuk végre felnyithassa őket. Vicces érzés volt veszekedni egy plüss kutyával a csomagolásnál, mert amikor becsomagoltam, folyamatosan magyarázott még valamit. (Szeretlek! Ölelj meg!) Mondtam neki, hogy ezt ne nekem adja elő, és nagyon szépen kérem, hogy maradjon csendben péntekig, amíg eljön az ő ideje is. A kutyának azonban közléskényszere volt, én pedig kezdtem ideges lenni, hogy most bonthatom ki, és csomagolhatom újra. Szerencsére befejezte a velem való csevejt, mihelyst hanyatt fektettem.

Tegnap voltam a céges karácsonyi partin is, és nagyon jól éreztem magam. Rájöttem, hogy terhesen sokkal drasztikusabban éltem meg a hormonok miatt az egészet, mint most. Mindenki kedves volt, és örültek nekem. Jó volt egy picit a gyerek nélkül lenni valahol, és csak beszélgetni. 

No, de térjünk vissza a karácsonyra. Én úgy terveztem a holnapi napot, hogy délelőtt elvagyunk, délután pedig feldíszítjük a fát, amíg bébi alszik, aztán jöhet a nagy ajándékozás, este meg a zabálás ezerrel. 

Gábor erre azt mondta, hogy díszítsük fel a fát délelőtt, és játszunk a gyerekkel egész nap, a zabálást pedig már kezdjük el délben. Jellemző! Hamar szeretné látni, mit is szól a gyerek az első karácsonyához. 

Mivel holnap már nem lesz időm a bloggal mímelődni, így most megragadnám az alkalmat, hogy mindenkinek veszekedésektől mentes, szeretetteljes boldog ünnepeket kívánjak!

Érezzétek jól magatokat, pihenjetek, játszatok, és élvezzétek a sütik és a fa illatát!

 Újra nekiduráltam magam, hogy írjak a blogra. Egyre nehezebb időt szakítanom erre a tevékenységre főleg úgy, hogy az újévi fogadalmam az volt, hogy egészségesen fogok élni és jobban odafigyelek magamra.

Ezt a fogadalmat azért is meg kellett tennem, mert a férjem mostanában folyton azzal piszkált, hogy nem jó a jelenlegi helyzet. (alig evés, alig ivás, hasmenések, stb...) Be kellett látnom, hogy igaza van. Most jobban is érzem magam, több az energiám, igaz, hogy híztam is két kilót, de most ez sem érdekel. Az elhatározás akkor született meg, amikor a gyerek mellett rosszul lettem a buszon. Belegondoltam, hogy hamarosan rohangálni fog az én kis drágám, és azt is bírnom kell majd. Szóval az egészséges élet mindenki érdeke a családban. 

Karácsony és szilveszter:

Nagy nehezen sikerült hosszú levelű fenyőt vennünk jó drágán, de ez legalább nem potyog. Örömmel jelentem, hogy átvészeltük az ünnepeket balesetmentesen. A karácsony a gyereknek még nem volt az igazi, a fán lévő díszek érdekelték leginkább, és többször kipróbálta, hogy szúr a fa levele. Édes volt, mert már előre tudta, hogy fájni fog, mégis odatette a kis kezét. Az ajándékok nem igazán érdekelték pár napig, aztán amikor lezajlott a dömping, elkezdett velük játszani. Sem a csomagolópapír, sem a masni nem hozta lázba, viszont a karácsonyi zabálásban nagy szerepet vállalt. 24-én Ő is azt ette, amit mi, (rántott csirkemell, hasábburgonya, tojássaláta)és nagyon ízlett neki. 

Szilveszterkor a Mamáékkal volt (Anyukámék), a durrogásokat nagyon rosszul viselte, éjjel felébredt, és fent is volt sokáig, buliztak a nagyszülőkkel. Másnap hazahoztuk, és éjjel itthon is felkelt éjszaka, és jelezte, hogy jöhet a buli. Több, mint két óránkba tellett visszaaltatni. 

2011 eddig:

Megint meg van fázva, de most sokkal enyhébben, mint a múltkor. Aludni is tud rendesen, levegőt is kap, nem köhög. Azért biztos, ami biztos, holnap elvisszük a doktornénihez, hogy nézzen rá a torkára, tüdejére, de nem hiszem, hogy bármi baj lenne. Most délutánra már hasmenése is lett, de az lehet a gyümölcslétől és a c-vitamintól is. Mivel a férjem dolgozott a két ünnep között, a héten itthon lett volna velünk, amit nagyon vártam, de sajnos most is dolgozik, viszont holnap már velünk fog pihizgetni!

2010.12.28  Megszületett Ikrekanyja és Ikrekapja 3. gyermeke!

Aki kíváncsi a gyerkőcökre, itt olvashat róluk:

http://amiikreink.freeblog.hu/

2011.01.02  Megszületett Bervásék kisfia! 

Ezúton is tiszta szívből, szeretettel gratulálunk a szülőknek, és jó egészséget kívánunk az egész családnak!

 Babakocsi, hordozókendő, kenguru....

Megint csak ott kezdeném, hogy a szülő abból indul ki a gyerekkel kapcsolatos dolgok vásárlásánál, hogy a gyereknek a legjobb, legkényelmesebb és legbiztonságosabb legyen. 

Babakocsi:

Nálunk a babakocsi kiválasztása eléggé hosszadalmas folyamat volt. Első lépésben utánanéztem, hogy milyen is a felhozatal. Rengeteg márka, típus, iker, testvér, kombó, stb... babakocsik vannak. Áruk 20ezer forinttól a csillagos égig terjed. No, de biztosan az-e a legjobb, amelyik a legdrágább. Figyelembe kellett vennünk, hogy a megvásárolandó babakocsi:

1.      Elég masszív és strapabíró legyen ahhoz, hogy minimum két gyereket is kiszolgáljon

2.      Ne legyen túl alacsony, mert a budapesti szmogban sétáltatás miatt még az az 5 cm is sokat számít

3.      Legyen több fokozatban állítható a háttámlája, hogyha már ülni fog a kocsiban és elalszik, le tudjam tenni vízszintesbe (személy szerint nekem nagyon nem tetszik, amikor azt látom, hogy a gyerek ülve alszik a kocsiban, és a nyaka valami lehetetlen pozícióban van, szerintem ez nem kényelmes és nem is túl egészséges)

4.      Legyen kupolája, ha fúj a szél, esik az eső, vagy nagyon süt a nap, jobban védve legyen a kis buksija

5.      Legyen bevásárló hálója (ez mindig jól jön, ha csak egy-két dolgot kell venni a közértben, bár volt, amikor elnyelt több kg árut is, kivéve a pelenkát, mert az nem fért el benne)

6.      Össze lehessen csukni rendesen

7.      Legyen hozzá lábzsák a hűvösebb időkre

8.      Aránylag könnyű legyen (ezek a minden az egyben babakocsik, amelyiken cserélgetni lehet a hordozót, mózeskosarat és a sportülést, nagyon nehezek, aki tömeg közlekedik, annak nem ajánlatos)

9.      Legyen hozzá hordozó, hogy azt ne kelljen külön venni a kocsiba

10.  Bolygósítható és lefékezhetőek legyenek a kerekei, minimum elől

Sokáig néztem a fentiek alapján a megfelelő babakocsit, és már ott tartottam, hogy igencsak a zsebünkbe kell majd nyúlni, ha jót akarunk kifogni, mígnem elmentünk babalátogatóba az egyik veterános ismerősünkhöz, akinek volt egy babakocsija feleslegbe, mert beleszeretett egy másikba két héttel a gyerkőc születése után. Így került hozzánk baráti áron az összes feltételnek megfelelő kis csoda, amit azóta is imádok, csak már eljutottunk odáig, hogy alig bírom feltenni a buszra, villamosra, mert gyerekkel, táskával együtt már több, mint 20kg, és akkor még nem vettünk semmit.

Szóval hamarosan elérkezik a sportbabakocsi vásárlásának az ideje, de már azt is több hete nézegetem, és nehéz a választás.

Sportbabakocsi:

Feltételei nálam a következők:

1.      Legyen új, mert ennek is ki kell szolgálnia a következő gyerekünket, esetleg más gyerekét is

2.      Legyen esernyőre csukható (akkor mindenhova el tudjuk könnyedén vinni, és még a bevásárló kosár is ráakasztható)

3.      Legyen marha könnyű, max. 3-4 kg

4.      Bolygósított kerekek, legyen lefékezhető

5.      Ez is legyen aránylag magas a szmog miatt

6.      Legyen kupolája a fent említett okok miatt

7.      Legyen lábtartója

8.      Legyen egy kis bevásárló hálója

9.      Több fokozatban lehessen állítani a háttámlát, lehetőleg vízszintesig

Az ár itt sem mindegy. Ezek a babakocsik már jóval olcsóbbak, ki lehet fogni akciósan akár 11-15ezer forintért is. A legolcsóbbat és legegyszerűbbet eddig 6ezerért láttam, de az nem tud semmit. Viszont a sportbabakocsira nálunk mindenképp szükség van, mert állandóan megyünk valahova.

Kenguru:

A kengurut nem vettük meg a gyerek születése előtt, de azokat is sokáig nézegettem. Voltak fenntartásaim ez ügyben, de hasznosnak éreztem. Mivel sok alacsony és közép árban létező kenguru nem győzött meg arról, hogy biztonságos, kényelmesen van benne a gyerek, nem teszi tönkre a kialakulóban lévő gerincét, csípőjét, és a miénket sem, így ortopédiai ajánlás alapján választottam egy kengurut, amit újszülött kortól lehet használni, és 15kg-ig jó. Három pozícióban tehető bele  gyerek kortól függően, és nem mellesleg a szülő hátát és derekát is normálisan megtámasztja. Találtam az eredeti árához képest jóval olcsóbban egyet, amit gyorsan meg is vettünk. Igen ám, de a gyerek úgy utálja, hogy eddig egyszer használtuk, és nagy a valószínűsége, hogy max. a második gyereknél fogjuk ismét elővenni. Sokat gondolkodtam, hogy mi lehetett az utálat oka, és a következőkre jutottam:

1.      Úgy szoktattuk a kezdetektől a gyereket, hogy eleget tudjon önállóan mozogni, amit Ő a mai napig maximálisan értékel

2.      Nem vettük elő korán a kengurut, mert az elején csak evett és aludt, így nem láttuk szükségét a hurcibálásának

3.      Amikor először beletettük, elkezdett visítani, így egy darabig nem próbálkoztunk vele

Egyszer azonban úgy döntöttem, hogy kenguruval megyünk át Anyuékhoz. Nem is volt probléma, de mivel a mi babánk egy óriás bébi hosszú kezekkel, lábakkal és iszonyatos izomzattal, mire átértünk, már én éltem meg rosszul a hordozásnak eme fajtáját. A vállam és a derekam szét akart szakadni a közel 9kg-os gyerek tartásától, és a kis drága egész úton teljes elánnal rugdosta a combjaimat. 

A közelmúltban ismét megpróbáltam beletenni, de már alig bírtam összekapcsolni a hasánál a biztonsági részt, és a feje is az én arcomban volt. Végleg lemondtam a szipi-szupi kengurunkról Barnus esetében.

Hordozó kendő:

Nekünk nem volt, és nem is lesz, de nagyon sokan istenítik praktikussága miatt. Én ódzkodom tőle, mert béna és önveszélyes ember vagyok, az első gondolatom a hordozókendővel kapcsolatban az volt, hogy: Mi van, ha rosszul csomózom össze, és útközben kiold? A másik, ami miatt nem vettük meg, hogy a bébi a nagy hőségben volt nagyon picurka, és nem igazán vágytam arra, hogy összeizzadjunk a kendőben.

Ennek ellenére csak jókat hallok róla, de saját tapasztalatom nincs. Viszonylag olcsó, rengeteg módon magunkra köthető, és tanfolyamokat is tartanak a használatához.

Itt azért elmondom, hogy tavaly elég nagy port kavart az a hír, miszerint külföldön két gyerek is megfulladt egy olyan kenguruban, ami hordozókendő és kenguru egyvelege volt, mert összenyomta a gyerek tüdejét. 

Erről a kengururól van szó:

 Háti hordozó:

Kaptunk egyet, még át kell mosnom, valószínűleg használni is fogjuk. Ha már lesz benne gyakorlatom, írok róla bővebben is. Szimpatikus, de egyetlen bajom van vele, hogy nem látom közben a bébit, ami nekem nagyon fontos. Arra még kíváncsi vagyok, hogy mennyire lesz kényelmes a közel 10 kg-os gyerekkel a hátamon, de a háti hordozót is nagyon szeretik azok az ismerőseim, akiknek már nagyobb gyerekük van. 

Én mindezek ellenére maradok babakocsi párti.

  A kedvenc mesém, amit ovis korom óta kívülről fújok! :-)

 Egyszer volt, hol nem volt,